A csoportelsőség is összejött

Akkorra már csaknem megteltek a lelátók, volt itt sok-sok szerelmetes pillantású pirospozsgás arcú hölgy, olyan tőmondatokkal, mint: "De édi a Norbi…" és persze látni lehetett a rengeteg piros zászlót, a plafonról lelógatva kék színekkel feldíszítve, vagy épp nyakba akasztva sál, zászló formájában. Ünnepelni jött a nép, nem is vitás, ünnepelni az itthon immár verhetetlen Vasas csapatát. Mióta Kásás Zoltán irányítja az angyalföldieket, egy, mindössze egy vereség csúfítja a mérleget, éppen a szombat esti ellenfél, a Barceloneta járt túl a világhódító útjára indult magyar fiúk eszén.
Na majd most, erre gondolt mindenki, miközben Vindisch Ferenc elhalászta a lasztit. Számolgatni nem kellett, azon már túl volt mindenki. Egy athéni túra végén zsebbe kerültek a golyós, nosztalgikus emlékű fa számológépek, na meg a hipermodern menedzserkalkulátorok. Győzni kellett egy ici-picike góllal, a csoportelsőséghez ennyi volt a recept. És zengett-zúgott az aréna, olykor pedig légvédelmi riadóra emlékeztető hangon sípolt a vadonatúj eredményjelző tábla, amikor a spanyolok elkezdték dobálni a gólokat. Lőttek egyet, aztán kettőt, majd bevágták a harmadikat is. Pillanatnyi csend telepedett a Komjádi uszodára, hogy aztán folytatódjon a hangrobbanás, hiszen senki sem tudta elképzelni, hogy ne a Vasas nyerjen. Illetve voltak, akik azt mondták, talán mégis csak jobb lenne ha a spanyolok diadalmaskodnának. Volt benne logika, a Vasas csoportmásodikként továbbjutva biztosan elkerüli az ugyancsak másodikként esetlegesen továbblépő Honvédot, vagy BVSC-t. Ilyen mondatok is elhangzottak a meccs előtt, de persze szurkolói találgatás formájában, ám Kásás Zoltánt ismerve, szó sem lehetett taktikai vereségről. De a spanyolok erről nem tudhattak, hiszen magabiztosan terelték a vízben a labdát, az meg úgy úszott el a Vasas-fiúk kezei előtt, mint egy szédült kacsa, sehogyan sem érték utol. A Vasas még büntetőből sem volt képes bevenni a Barceloneta hálóját, és ekkor tökéletesen kilátástalannak tűnt a küzdelem.
Mindössze egy optimista drukker merte felemlegetni a budapesti Olympiakosz elleni ütközetet, amikor is négygólos hátrányból állt fel és egyenlített az angyalföldi csapat. Az első két negyed után kevesen fogadtak volna erre. Mit szépítsük, bűn rosszul játszott a piros-kék gárda, nagyon hiányzott a fülsérüléssel bajlódó Varga Tamás, és még inkább hiányzott a magabiztosság és a győzni akarás. Némi örömöt jelentett a legendás olimpiai bajnok Jenei Pierre köszöntése, és megjutalmazása, vastapsot kapott a közönségtől. De még hátra volt a java. Kásás Tamás rázta meg magát, nem sokkal a második negyed vége előtt, és púpozta ki végre valahára a Barceloneta hálóját. Tettte mindezt néhány méterre a parton izguló kedvesétől, Oroszlán Szonja színésznőtől. Amúgy bizakodhatnak a Vasas-drukkerek, hiszen a jelek szerint a világklasszis pólós hosszú távra tervez Magyarországon, a közelmúltban vásárolt lakást szerelmével és ő most aztán nyugodtan elmondhatja, a világ legszebb, és legbarátságosabb oroszlánbarlangjában lakik. És mintha Kásás gólja jelentette volna a riadót, a harmadik negyedben Steinmetz Ádám bravúros találatával megkezdte a felzárkózást a magyar csapat. De micsoda hajrá volt ez. Következett Vindisch Ferenc, majd Varga Zsolt gólja, amivel már utolérték az egyre idegesebb és durvább spanyolokat, sőt a fiatalabbik Varga testvér vezetéshez juttatta az angyalföldieket. ---- S ---- &