Forrt a víz a medencében

"Hústömegben sokat vesztettünk a jobb oldalon, hiszen Fülöpöt már hetek óta nélkülözzük, most meg Nyéki láza szökött harminckilenc fok fölé. Így most két vékonydongájú játékos maradt a rossz kéz oldalára, nevezetesen Zoufal és Czigány” – panaszkodott Gerendás György, a BVSC mestere. Róla köztudott, nem hátrál meg a nagy feladatok előtt, ám ezúttal nyugodtabban ült volna a vetélytárs kispadján. Mindenesetre a Honvéd trénerét, Kovács Istvánt nem kínozták hasonló gondok, így aztán együttese esélye valamelyest nőtt a két pont megszerzésére.
Az első négy támadást kettő-kettő arányban még elpazarolták a csapatok, aztán Kovács Olivér kiállítását már kihasználta Zoufal, aki balról pécézte ki magának a hosszú sarkot. Gerendás ekkor hajtotta végre első sorcseréjét, és a gólforgalom is fokozódott. Előbb Fodor egyenlített fórból, majd Kiss Gergely balkeze végzett leheletfinom mozdulatot, és a labda mintegy hat-hét méterről hullott őszi falevélként a jobb felső sarokba. Már csak ezért is érdemes volt a lelátóra ülni.
A második felvonás előtt Kovács tartott egy kis úszóedzést, ugyanis idő előtt startolt a ráúszásnál. Természetesen másodszorra már nem ő próbálkozott, de Szívós nem járt sikerrel. Annál inkább Gór-Nagy, aki emberelőnyből talált be, majd Dabrowski szégyenítette meg tíz (!) méterről Gergelyt. Amikor pedig Gulyás Gergely hóna alatt, a rövid sarkon keresztül találta meg az utat a hálóba, 4–2-re vezetett a BVSC. Ekkor már az utolsó percen belül jártunk, de még rejtegetett némi izgalmat a befejező néhány másodperc. Történt, hogy Gór-Nagy szabálytalansága után Fodor egyből kapura ejtett, ám előtte belelóbált, ami után csak passzolhatott volna. A labdát Szécsi már csak a képzeletbeli gólvonalon túl érte el, és a játékvezetők megadták a találatot. Ítéletüket azonban a jogosan reklamáló vasutasok nyomására visszavonták, mire a Honvéd-kispad ugrott fel, számon kérve Németh játékvezetőt a gól utólagos érvénytelenítése miatt. A felzúdulást piros lap követte, amelyet a másodedző Tóth Imre kapott, és kénytelen volt elhagyni a kispad környékét.

A következő etapban öt emberelőnnyel gazdálkodhatott a Honvéd, míg a BVSC eggyel sem (!), de ez sem volt elegendő a legjobb formáját reménytelenül kereső bajnok boldogulásához. Szívós ugyan lemásolta Dabrowski előző negyedbeli produkcióját, és 4–4-re egyenlített az M3-as felüljáróról, ám Kis Gábor centerből, háttal a kapunak ejtett a hálóba – ezzel a BVSC 5–4-el fordult az utolsó felvonásra, amelyben alaposan felgyorsultak az események.
Kis például gatyáig kiemelkedve lőtte be az előnyt a 22. percben, nem sokkal utána pedig elronthatatlan ziccerhez jutott. Mintegy három méterre a kaputól nézett farkasszemet Gergellyel, és sikerült eltalálnia a válogatott kapus kezét. Mint kiderült, ezzel a rontással nagy árat fizetett együttese.
Előbb négyméterest ítéltek a bírók a Honvéd javára, amelynek körülményeit Gerendás György a frissítős flakonok felrúgásával vitatta, és korábbi sárga lapját követően a piros lapot is felmutatták neki. Kiss Gergely persze bevágta a büntetőt. Mint kiderült, Biros az utolsó negyedre tartogatta addig eltitkolt munícióját, és előbb előnyből, majd Varjas vízen szántó löketét követően akcióból egyenlített (7–7).
Csaknem gőzölgött a víz a feszültségtől, amikor a BVSC kihagyott (nem játszott ki) egy emberfórt, 29 másodperccel a vége előtt pedig Gergely védett, a visszaúszásnál pedig Varjast kiállították a játékvezetők. Úgy 16 másodperccel a vége előtt már a BVSC kapuja előtt járt a labda, és csak kilenc volt hátra, amikor Kovács Olivér behúzta a Honvéd nyolcadik gólját Szécsi kapujába. S mert a középkezdésnél a vasutasok elvesztették a labdát, maradt is a 7–8-as végeredmény, ám a zsűriasztal körül (illetve fölött, a nézőtéren) forrt a levegő. A szurkolók egy része és Gerendás György is megtette a maga megjegyzéseit az ott ülő és álló fehér ruhásoknak.
Bizony, nehezen felejthették a harmadik negyed aránytalanságát az emberelőnyök kiosztásában.

Mestermérleg
Gerendás György: – Valaki azt mondta, hogy kicsúszott a kezünkből a mérkőzés. Én azt mondom, hogy nem a Honvéd, de valakik mások kivették a kezünkből.
Kovács István: – Nagyon kemény meccset játszottunk, annak örülök, hogy lépést tudtunk tartani, és hátrányból álltunk talpra. Dicséretes, hogy a küzdőszellemünk nem hamvadt el.

Szent István Egyetem-Ybl–OSC-British Knights 8–13 (2–3, 1–3, 2–3, 3–4)
Szőnyi út, 500 néző. V: Bátori, Székely B.
SZENT ISTVÁN EGYETEM: Laczó – Cseh 5, Jókuti, Povázai, Tóth F., Hajós, Müller 1. Cs: Balczer, Szabó G. 2, Kádár, Márton, Kuncz, Köllő. Edző: Martinovics György
OSC: TORY – MÁNYAI 3, Barna 2, Békési 1, Ibolya 1, Tiba 2, Berezvai 1. Cs: Hábetler 1, Keszthelyi B. 1, Lutter, Alibán, Ürögi 1, Hirbek. Edző: Keszthelyi Tibor
Gól – emberelőnyből: 6/3, ill. 9/6
Négyméteresből: 1/1, ill. –
Kipontozódott: Békési (27. p.)

Legutóbb tán Szívósék idején néztek ennyien OSC-meccset. Apró bökkenő, hogy a fokozott érdeklődés feltehetően inkább a későbbi rangadónak, a BVSC–Honvéd ütközetnek szólt. Pedig ez a találkozó sem volt rossz, főleg a vendégek teljesítettek szépen. Lépésről lépésre építgették előnyüket és így magabiztosan vitorláztak el a győzelemig. Ám az is igaz: nem a BVSC, avagy a Honvéd volt az ellenfél.

Mestermérleg
Martinovics György: – Sokat hibáztunk, gratulálok az OSC-nek.
Keszthelyi Tibor: – Azt hiszem, megérdemelten nyertünk.