Vízilabda: az FTC kapusa, Vogel Soma (19) a válogatottság kapujában

Tóthpál Zoltán A Vogel családban kézenfekvő választás medencés sztorikat idézni egy-egy közös családi vacsora mellett, hiszen a két fiúgyermek, Soma és Simon jelenleg a Ferencváros felnőttcsapatának játékosa, a papa, Zsolt pedig most már a Győr sikereiért dolgozik edzőként, korábban játékosként az UTE-ban is módfelett sikeres volt. Olyannyira, hogy 1994-ben a Bajnokcsapatok Európa Kupáját is megnyerte a lilákkal. És ha ez még nem lenne elég az echte pólós családi kép kialakításához, gyorsan említsük meg Zsolt testvérét, Gábort, aki játékvezető. Természetesen a sportágban.Tóthpál Zoltán A Vogel családban kézenfekvő választás medencés sztorikat idézni egy-egy közös családi vacsora mellett, hiszen a két fiúgyermek, Soma és Simon jelenleg a Ferencváros felnőttcsapatának játékosa, a papa, Zsolt pedig most már a Győr sikereiért dolgozik edzőként, korábban játékosként az UTE-ban is módfelett sikeres volt. Olyannyira, hogy 1994-ben a Bajnokcsapatok Európa Kupáját is megnyerte a lilákkal. És ha ez még nem lenne elég az echte pólós családi kép kialakításához, gyorsan említsük meg Zsolt testvérét, Gábort, aki játékvezető. Természetesen a sportágban.

Ilyen családi háttérrel magától értetődő, hogy Vogel Soma is hamar megismerkedett a vízilabdával, még ha volt is időszak, amikor múló szerelem majdnem másfelé sodorta a most 19 esztendős kapustehetséget:
„Még alsós voltam az iskolában, amikor elkezdtem pólózni, igaz, közben volt egy szakasz az életemben, amikor a karate is szóba jött. Azt akkoriban úgy oldottam meg, hogy hetente kétszer jártam karatézni, és mellette volt még három vízilabdaedzésem is. Végül a karate csak fellángolásnak bizonyult, és maradtam a pólónál. Testvéremmel együtt már sok éve a Fradiban vagyunk, édesapánk is dolgozott ott, végül is nem volt kérdés...”

Soma a felnőttválogatottság kapujába érkezett  •  Fotó: Facebook/Vogel Soma

Kiváltságosnak érzi magát, amiért korábban az FTC-ben az édesapja kezei alatt is dolgozhatott, akitől annyit tanulhatott az évek folyamán, és aki fáradhatatlanul egyengette az útját:
„Érdekes helyzet, amikor a fiatal sportolónak az édesapja az edzője. Emiatt több helyről is kaptunk megjegyzéseket, mi azonban arra törekedtünk, hogy igenis megmutassuk... Nagyon szerettem édesapám keze alatt dolgozni, mindig ki tudta választani a nekem legmegfelelőbb védési formát. Sokat tanultam tőle, szép évek voltak.”

Bár már előtte is szépen menetelt felfelé a ranglétrán, az első nagy áttörést a 2014-es esztendő hozta meg, amikor az U18-as férfi vízilabda-válogatott tagjaként vb-aranyat ünnepelhetett Isztambulban. A spanyolok elleni döntőben ráadásul amolyan "héroszi szerep" jutott neki, hiszen az ötméterescsatában megfogta az egyik spanyol lövését:
"Eddig erre a sikerre vagyok a legbüszkébb, de remélem, hogy pár hónap múlva, a hazai rendezésű vizes világbajnokságon újabb nagy sikerrel gazdagodhatunk. Hősnek azért nem nevezném magam, hiszen az egész csapat nagyon jól és pontosan játszott a tornán.”

És onnan már csak egy lépés volt a felnőttválogatott, a nagy álom, amely három évvel később valóra vált: a szövetségi kapitány, Märcz Tamás ugyanis meghívót küldött Somának az áprilisi edzőtáborba.

„Éppen Budapestre tartottam, és a kocsiban ülve nyomkodtam a telefonomat, amikor a vízilabda-szövetség weboldalán egy pillanatra megláttam a fotómat. Aztán amikor rákattintottam, és elolvastam a cikket, elsőre el sem akartam hinni, hogy mindez velem történik, ám később rá kellett jönnöm, hogy mégsem álom az egész.”

Profi szakmaisággal válaszolt arra a kérdésre, hogy mit tart a legnagyobb erősségének:
„Alapvetően nyugodt, higgadt kapusnak tartom magam. Sosem szerettem ordibálni a medencében, az én stílusom nem ilyen, bár lehet, hogy néha szükség lenne rá. Mivel majdnem két méter vagyok, így a vízben nem nagyon tudok ugrálni ide-oda, helyette inkább szeretem kihasználni az adottságaimat, és derékból nyúlni az érkező labdák felé.”

Igazi példaképe nincs, a magyar mezőnyből leginkább Kásás Tamásra néz fel, a kapusok közül pedig az olasz fenomént, Stefano Tempestit tartja a legjobbnak.
És ami a jövőt illeti? Egyelőre csak annyit tud biztosan, hogy egy ideig még semmilyen megkereséssel nem foglalkozik, és amúgy is, további egy évig élő szerződés köti a Ferencvároshoz, ahol remekül érzi magát.

De történjen bármi, az édesapja atyai jótanácsait mindig meghallgatja, még akkor is, ha talán egyre gyakrabban érzi úgy, hogy sok újat már nem tud neki mondani...

Egyéb korosztályos hírek a VÍZILABDA sportági aloldalunkon.