Asztalitenisz: Szántosit az ifi Eb-arany minden kudarcért kárpótolja

Mint arról beszámoltunk, parádés magyar sikernek lehettünk szemtanúi az ifjúsági és serdülő asztaliteniszők csehországi Európa-bajnokságán, miután az idősebbek között fiú egyesben

ezzel jókora meglepetést okozva. Ráadásul a siker értékét növeli, hogy 21 esztendő után örülhettünk újra egyesben magyar győzelemnek ifjúsági kontinensviadalon. Ezt megelőzően legutóbb Jakab Jánosnak sikerült nyernie, még a 2004-es budapesti korosztályos Eb-n. A Szarvasi Körös ASE fiatalja az egyesben szerzett aranya mellett csapatban – Lei Balázzsal, Poór Balázzsal és Kizakisz Georgiosz Nikolaosszal kiegészülve – bronzérmes lett Ostravában.

„Az Európa-bajnokság előtt nem gondoltam volna, hogy egyesben akár meg is nyerhetem a versenyt – mondta Szántosi az Utánpótlássportnak. – Ugyanakkor mindenek előtt a csapatversennyel kezdeném a a visszatekintést, mivel időrendben az volt az első versenyszám, és az ott szerzett bronz adta meg alaphangot a későbbiekre. Azt már előzetesen is tudtuk, hogy csapatban jók az esélyeink, és az éremszerzés abszolúte reális cél lehet.

Korábban a serdülők és az ifik között is megannyiszor ott voltam annak a kapujában, hogy érmet szerezzek, de eddig ez egyetlen egyszer sem sikerült a kiemelt versenyeken, tehát az Eb-ken, a vébéken, illetve az Európa-toptíz-bajnokságokon.

Éppen ezért most utolsóéves ifiként úgy utaztam ki erre az Eb-re, hogy legalább egy éremmel szeretnék hazatérni.

Talán ezzel át is szakadt bennem egyfajta lélektani gát, és a folytatásban egyesben már csak felszabadultan tudtam a legjobbamat nyújtani."

Az már a csapatversenyben is látszott, hogy jól megy neki a játék, ugyanis az első három napon valamennyi meccsét megnyerte.

„Sajnos utána viszont jött egy holtpont, és a legjobb nyolc között a lengyelek, majd az elődöntőben a portugálok ellen is már kicsit fáradtnak, tompának éreztem magam, emiatt pedig visszaesett a játékom színvonala. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy nem volt ideális a felkészülésem, mivel most júniusban érettségiztem, ami sok időt és energiát elvett az edzésektől, illetve közben betegeskedtem is, így fizikailag nem voltam csúcsformában. A csapatverseny után először a vegyes párossal folytattuk, és még ott is éreztem, hogy korántsem vagyok friss, lassú a mozgásom és nem tudtam megfelelően koncentrálni. Így utólag visszatekintve, kicsit talán szerencsésnek is mondható, hogy a páros számokban végül viszonylag hamar búcsúztam, mert így kiemeltként aztán volt időm rápihenni, és tökéletesen ráfókuszálni az egyesre.

A döntőben annak a lengyel Blaszczyknek is sikerült visszavágnom, akitől korábban simán kikaptam a csapatversenyben. A fináléban olyan mentalitással küzdöttem végig, hogy egyszerűen meg sem fordult a fejemben, hogy veszíthetek. A meccs közben teljesen ki tudtam zárni, hogy éppen egy Eb-döntőt játszunk, úgy álltam hozzá, mintha csak a főtábla első körében szerepelnék. Nyugodt tudtam maradni, és a végén sem remegett meg a kezem. Még mindig kicsit hihetetlen, hogy sikerült győznöm, és megnyertem az Eb-t.

Az Eb-győzelemmel egyébként Dávid automatikusan kvalifikálta magát az évi végi, romániai korosztályos világbajnokságra. Ugyanakkor addig sincs megállás neki: augusztusban Bulgáriában felnőtt nemzetközi versenyen lesz jelenése Szudi Ádámmal párosban, majd október közepén pedig komoly feladatok várhatnak rá a horvátországi felnőtt csapat Európa-bajnokságon is.

(Kiemelt kép forrása: ETTU)