Ő azt mondja, a kapus védési statisztikája nem tükrözi átfogóan a teljesítményt. Na, de az mégsem lehet véletlen, hogy az FTC-Telekom női vízilabdázóinak 16 éves hálóőre három korosztályból is kiemelkedik a mutatóival. Neszmély Boglárka a szezon során eddig kapujára zúduló lövéseknek a serdülőcsapatban 67, az ifik között 59, az OB I-ben pedig 69 százalékát hárította. A korosztályos válogatott kapus már a kezdetektől fogva jelen van a nem túl öreg, nagyjából négy esztendős múltra visszatekintő ferencvárosi női vízilabdában.Neszmély Boglárka a szezon során eddig kapujára zúduló lövéseknek a serdülőcsapatban 67, az ifik között 59, az OB I-ben pedig 69 százalékát hárította. A korosztályos válogatott kapus már a kezdetektől fogva jelen van a nem túl öreg, nagyjából négy esztendős múltra visszatekintő ferencvárosi női vízilabdában.
„Sportolni kell és zenélni. A szüleim nem sportoltak, de úgy gondolták, hogy bátyámnak, húgomnak és nekem kötelezően kell ezeket művelnünk gyerekként, hiszen jó alapokat teremtenek az élethez. Először úsztam, de utáltam. Kipróbáltam a vízilabdát, de az sem tetszett. Hatodikos lehettem, amikor a Fradiban elindult a két hónapig tartó kézilabda-karrierem. Eltört a bokám. A műtét, a gyógytornák és a pihenés után nagyon lassan javult az állapotom, nyilvánvaló lett, hogy szárazföldi sportág nem jöhet szóba. De ugye valamit muszáj volt elkezdeni. Így kerültem vissza a klubon belül a vízilabdába, ahol előbb fiúkkal játszottam. Aztán Kádas Géza bácsi vezetésével elindult az első leánycsapat. Balkezes vagyok, ezért szóba sem jöhetett, hogy kapus legyek. A balkezesnek kint kell játszania! – mondta. Nem rajongtam az edzésekért, az úszás sem lett a kedvencem, de azt tudtam és látszott is rajtam, hogy a labdától egyáltalán nem féltem. Nekem a mezőny túl durvának tűnt, így azért is egyre többet kacsingattam a kapura. Ha a kapus épp nem jött edzésre, egyből beálltam. Végül Géza bácsi is megbékélt. Látta, hogy ügyesen védek, és bár többen is kérték, kint játsszak, egyszer azt mondta, most már senki kedvéért ne változtassak. Azóta bent vagyok.”
És Boglárka lassan megszerette az edzéseket. Ahogy fogalmaz, a csapattársakkal kialakult baráti viszony, a kellemes közösség, valamint a klub sajátos légköre együtt ragadta el, így később már büntetésként élte meg, amikor egyszer-egyszer a tanulás miatt ki kellett hagynia a tréninget. Mára nem csupán a korosztályos csapatok alappillére, hanem a felnőttegyüttes második számú kapusa is a válogatott Csehó-Kovácsné Kasó Orsolya mögött.
„Az, hogy az elejétől kezdve komolyan vettem, a maximalizmusomból is fakad. Úgy gondolom, ott tudok a legtöbbet fejlődni, ahol játéklehetőséget kapok. A Fradi ebből a szempontból nekem tökéletes. A felnőttek között egyelőre még a könnyebb meccseken védek, hogy Solya is tudjon pihenni, de minden alkalom egyúttal nagyszerű tapasztalatszerzés is. Remélem, serdülőben és az OB I-ben is összejön az érem bajnokság végén, látom, mennyi munkát teszünk bele, elérhetőnek tartom.”
Szeptember elején az U17-es leányválogatott a görögországi Voloszban vett részt Európa-bajnokságon. A csapat nagy tervekkel indult a viadalra, csoportmásodikként jutott tovább, aztán a szlovákoktól meglepő vereséget szenvedett a nyolcaddöntőben. Boglárka első világversenyét így a kilencedik helyen zárta a nemzeti csapattal.
„Nagyon sajnáltam, nem tudtuk megmutatni, mennyi volt bennünk. Nincs mit szépíteni, úgy gondolom, elkönnyelműsködtük a szlovákok elleni meccset. A négy közé jutásért a hollandok vártak volna ránk, de velük már nem találkoztunk, csak az esti vacsorán. Hitetlenkedve jöttek oda és megkérdezték, hogy ez most komoly? Nem csak elírták az eredményt? Mondtuk, hogy most így sikerült.”
A fiatal kapus úgy gondolja, a kudarcélmények éppúgy szolgálják fejlődését, mint a sikerek. 2019-ben a legszembetűnőbb előre lépése a higgadtság terén fedezhető fel.
„Türelmesebb lettem. Sokszor magamat emésztettem, miután gólt kaptam. Mondogattam magamnak, sokáig kattogtam rajta. Már jobban tudom kezelni a helyzetet, könnyebben elengedem. Rájöttem, ha nem görcsölök rá, akkor jobban megy a védés.”
A türelem pedig valóban jó százalékokat terem.
„Nem szeretem nézegetni a statisztikákat, minden meccsen megteszem a tőlem telhetőt. Ha meg is nézem a mutatómat, csak egy-egy mérkőzésre levetítve. Nem a százalékok miatt védek, hanem a csapatért és a fejlődésemért. Hogyhány lövésből mennyit fogtam, nem mutat meg mindent, a besegítés vagy a labdaszerzés ugyanolyan fontos, mint a hárítás.”
További korosztályos hírek VÍZILABDÁBAN a sportági aloldalunkon.