Cselgáncs: Pánczél Gábor szerint a vereségekből lehet igazán tanulni

Gy. Szabó Csilla– utanpotlassport.huVan, akit a véletlen vetett a cselgáncsozók közé, Pánczél Gábort viszont a lustaság vezette ebbe a közegbe. Persze nem az övé, hanem egy ismerős fiúé, akivel egy születésnapon találkozott. A kényelmes srác ahelyett, hogy megmutatta volna neki a kért fogásokat, inkább elhívta edzésre. Az akkoriban még lelkesen futballozó Pánczélt annyira megragadta a legendás Tóni bácsi, vagyis a KSI cselgáncsszakosztályát megalapító dr. Hetényi Antal Gábor személyisége, hogy többet nem is gondolt a focira.Gy. Szabó Csilla– utanpotlassport.huVan, akit a véletlen vetett a cselgáncsozók közé, Pánczél Gábort viszont a lustaság vezette ebbe a közegbe. Persze nem az övé, hanem egy ismerős fiúé, akivel egy születésnapon találkozott. A kényelmes srác ahelyett, hogy megmutatta volna neki a kért fogásokat, inkább elhívta edzésre. Az akkoriban még lelkesen futballozó Pánczélt annyira megragadta a legendás Tóni bácsi, vagyis a KSI cselgáncsszakosztályát megalapító dr. Hetényi Antal Gábor személyisége, hogy többet nem is gondolt a focira.

„Ő lett a példaképem, s bár birkózóként talán eredményesebb lehettem volna, Tóni bácsi miatt mégis maradtam” – emlékszik vissza Pánczél Gábor a sportággal való megismerkedésére, és nyomban az edzői személyiségben rejlő kettősségre hívja fel a figyelmet. – „Elengedhetetlen a karizmatikus egyéniség, de ha ehhez nem társul tökéletes szakmai tudás, a legnagyobb tehetség is könnyen félrecsúszhat. Egyszerre adomány és átok ez. Ezért kellenének a legkisebbekhez a legjobb szakemberek. Edzőnek ugyanakkor születni kell, a gyerekekhez ugyanis nincs általános sablon. Finoman kell hozzájuk nyúlni. Érezni kell, melyiküket lehet simogatni, s melyiküket fegyelmezni a szavakkal. Egy húszfős gyerekcsoportban legalább három különböző pedagógiai megoldás alkalmazására is szükség lehet.”

Pánczél Gábor szerint a gyerekeknél kulcskérdés a kudarc feldolgozása

Pánczél Gábor 27 esztendős edzői karrierje legnagyobb pedagógiai sikerének Joó Abigélt tartja. A magas, vékony, sírós kislány a bátyja miatt próbálkozott meg a cselgánccsal, de viszonylag hamar elment tőle a kedve. Úgy tűnt, a küzdősport egyáltalán nem az ő világa. A nagymamájához vágyakozott a Balaton-partra, ahol kedvére festegethetett vagy makramézhatott volna.

„Irtózott az erőszaktól, már az is zavarta, hogy a zsúfolt, budapesti buszokon lökdösődnek az emberek. Kényszerrel nála semmire sem lehetett menni. Ezért arra kértem, készüljön fel az ifjúsági Európa-bajnokságra, és utána abbahagyhatja. Bronzérmes lett, és persze folytatta. De a legbüszkébb arra vagyok, hogy ma már a civil életben, építőmérnökként is megállja a helyét. Pedig nem volt könnyű »oldalazva«, a lelkét ápolva dolgozni vele. Nem is gondoltam, hogy egy nap visszasírom majd. A tatamin rendíthetetlen volt. Azóta sincs hozzá hasonló szellemiségű tanítványom” – jellemzi ötdanos dzsudokáját a mester.

Joó Abigél a százszázalékos erőbedobáson kívül semmi mást nem ismert. S bár megesett, hogy két edzés között szundított néhány percet, a szőnyegen senki sem volt éberebb a hatszoros korosztályos Európa-bajnoknál. De kitartóbb sem. A londoni olimpián porcleválással a térdében is folytatta a versenyt, a bronzmeccset bicegve vállalta a francia világ- és Európa-bajnok Audrey Tcheuméóval szemben.

„Ilyen körülmények között csoda volt az ötödik hely, mégis bánkódtam. De nem az érem elvesztése miatt, hanem azért, mert nem láthattam kiteljesedni a tanítványomat” − kommentálja a Londonban történteket Pánczél Gábor.

„A cselgáncs tiszta sport, de vannak extrém helyzetek, én pedig nem bírom az igazságtalanságot. Bárkinek nekimegyek a versenyzőimért” – jelenti ki a felnőtt férfiválogatott jelenlegi kapitánya, aki Joó Abigél esetében még az egyéves nemzetközi eltiltástól sem riadt vissza, amikor a bírók tanítványa ellen ítéltek. Inkább lehívta a szőnyegről. Idén szeptemberben, a felnőtt világbajnokságon a szakembert újabb csalódás érte. A tévedések áldozata ezúttal Tóth Krisztián volt. – Mindent úgy csinált, ahogy a nagykönyvben meg van írva, a bírók pedig elvették a meccset. Hangsúlyozom, a mi sportágunkban ez ritka, nem is tudom, hogyan fogom mindezt megemészteni. Első felindulásomban felhívtam a feleségemet, és arra kértem, fiamat, Csanádot inkább vigye el focizni. Abba akartam hagyni az egészet. Aztán rájöttem, hogy ezt nem tehetem meg. Többek között a kis Üveges Attila miatt sem, aki az egyik legtehetségesebb tanítványom. A gyerekeket nem hagyhatom cserben.”

A mesteredző az utóbbi hat-hét évben a legkisebbek oktatására helyezi a hangsúlyt. Tapasztalatai a korai kiválasztás fontosságát igazolták, ezért járja országszerte a kölyökversenyeket. Szerinte ma sincs kevesebb tehetség, mint korábban, csak nehéz megtalálni őket. Ő is Dunakesziig ment a kis Attiláért, akit ottani edzője fedezett fel, de fejlődése érdekében végül Budapestet kellett választania.

„Sokan fogják az edzőjükre, ha végül nem sikerül a karrierjük, pedig mindenkinek magában kell keresnie a bajnokot” – véli a szakember, saját példáját idézve. – „Én azért nem lettem nagy versenyző, mert nem voltam alkalmas rá. A sportágakra születni kell, a tehetség pedig mindig megtalálja a saját útját. Ezért is kell annyira óvatosnak lennünk velük, hogy még csak véletlenül se rontsunk rajtuk. Épp ellenkezőleg. Mindenben segítsük a kibontakozásukat. Nekem az edzősködéshez van tehetségem, olyan tónusú a hangom, hogy arra mindenki összerezzen. A legnagyobb termet is hangosítás nélkül beüvöltöm” − élcelődik saját magán Pánczél Gábor, aki a kudarcokat erősebben éli meg, mint a sikereket. Joó Abigéllel kapcsolatban is azt sajnálja, hogy ott és akkor nem vette észre azt a sok örömöt, amiben közösen részük volt – de képtelen saját elveivel szembemenni. Vallja, hogy a vereségekből lehet csak igazán tanulni. A tanítványai útját is úgy egyengeti, hogy egyikük se maradjon sokáig veretlen.

„Amikor kikapnak, akkor ott a helyem mellettük. A kudarc feldolgozása minden gyereknél kulcskérdés. Ha ezt túl későn tanulják meg, akkor felnőttként fognak térdre esni, ahonnan már nincs felállás. Ezért jobb minél előbb lehozni őket a földre”.

További korosztályos hírekCSELGÁNCSBANa sportági aloldalunkon.