A közeg

thurygabor | 2014.09.08. | 18:09

    A magyar–északír Eb-selejtező előtt szándékosan nem foglalkoztam a Pintér kontra Szalai afférral, pedig az eset jól példázza a magyar...


Hirdetés

 

 

A magyar–északír Eb-selejtező előtt szándékosan nem foglalkoztam a Pintér kontra Szalai afférral, pedig az eset jól példázza a magyar futballban uralkodó viszonyokat. A közeg, lehetne egyetlen szóban összefoglalni így utólag, bár a várható utóhatások taglalása nagyobb terjedelmet igényelne – hogy sportszerű legyek, az Eb-sorozat végén.

A sztori ismert: az elvben legjobb magyar futballista, Szalai Ádám az első Eb-selejtezőt megelőző napokban Facebookon jelentette be, hogy Pintér kapitánysága alatt nem kíván a válogatottban játszani. A nyilvánvaló előzmény – amelyre konkrét utalás nincsen – a játékos tavalyi nyilatkozata, amelyben a közeget okolja a magyar futball lemaradásáért. Köztudott, Pintér – aki a nyilatkozat idején még nem volt szövetségi kapitány – azzal vágott vissza, ne kritizáljon, aki nem ebben a közegben él. Aztán Pintérből kapitány lett, a felkészülési meccsek előtt keretébe Szalai nem kapott meghívást, mint ahogyan az északírek ellen sem. A kapitány ugyan lebegtette a lehetőséget, hogy alkalomadtán sor kerülhet erre, de gyakorlatilag jegelte a játékost.

A dolog tipikusan magyar, mindenkét fél részigazságokat sorakoztat fel maga mellett, ebben a szövetség sem kivétel. Szalai időlegesen lemondta a válogatottságot, nyilvánvaló, Pintér a nyilatkozata miatt mellőzi. Lehet persze, hogy szakmai oka van, de én úgy gondolom, amikor a magyar futball ezer sebből vérzik, mindenkire szükség lenne. Ezen még Pintér részigazsága sem változtat, nevezetesen, hogy ő nem is hívta Szalait a válogatotthoz, ergo nincs is mit lemondania. Az MLSZ részéről pedig közölték, a testület a szövetségi kapitányt jelöli ki, nem pedig a válogatott keretet. Milyen igaz, s mégis milyen cinikus.

De ki ez a Szalai gyerek? Rendben, kimondta az igazságot, de neki végeredményben futballoznia kell(ene), nem sértődőst játszania. A csatár ellen semmilyen szankciót nem lehet alkalmazni, a „profi" következmények nélkül lemondhatja a válogatottságot. Pedig amíg a válogatott meccsein néző van, neki arra kellene törekednie, hogy ott lehessen a pályán. A futballista-nevelés csődje, hogy nem így gondolja.

Pintérrel kapcsolatban magam korábban azt írtam, nem biztos, hogy kinevezése olyan rossz, mint amilyennek tűnik. Tévedtem. Még rosszabb. Láttam lehetőséget a hétközi összetartásokban, gondoltam, a hazai mezőnyt ismerve összecsiszolja a társaságot. Szürkék hegedűsei leszünk, de legalább szervezettek. Ehelyett egy teljesen eltévedt ember téblábol a csapat közelében – tényleg, kinek az ötlete volt a kinevezése? – egy unintelligensen viselkedő, szakmájában szarvashibákat elkövető valaki.

Akinek szintén kutya kötelessége lenne félretenni minden vélt vagy valós sérelmet, elvégre a válogatottról van szó. Mindenkit a fedélzetre, aki tehet valamit. (Nem mellékesen: lehet, hogy Stieber Zoltán nem játszik Hamburgban, de legalább hétről hétre egy Bundesliga-csapattal edz.)

Pintér megérdemli Szalait és fordítva, a szövetség pedig karba tett kézzel figyeli túlfizetett alkalmazottja és egy játékos szánalmas kakaskodását. Az MLSZ nagyon is ludas abban, hogy a helyzet idáig fajulhatott, persze abban is, hogy a kilátástalan felkészülési meccsek után még Pintér ülhet a kispadon...

Leváltásához sem kellett volna nagyobb bátorság, mint a kinevezéséhez. Hogy a közeg szintjére alacsonyodjak: amikor a nyáron a kapitány gyomorpanaszok miatt kórházba került, kínálkozott volna alkalom, hogy az MLSZ kis bánatpénz kíséretében egészségügyi okokra hivatkozva megköszöni addigi munkáját. Mondván, mi lenne, ha a tétmeccsek között marad kapitány nélkül a csapat. Más kérdés, hogy most is úgy játszik, mintha nem lenne kapitánya. Ugyanakkor az is tény, a pályán a futballista a főszereplő, egy magára valamit adó tizenegynek az északír válogatott nem jelenthetett volna gondot.

Most ott tartunk, hogy Csányi Sándor MLSZ-elnök Pintér sorsával kapcsolatban azt nyilatkozta, „alaposabb kiértékelést kíván”, amelybe bevonnak játékosokat is. Dzsudzsákék vajon mit mondanak? Rossz ötlet a tolódásos védekezés? Ennek vagy annak kellene játszania? Ha ez a válogatott világverő lenne, akkor sem a futballisták tiszte minősíteni az edzőt. (Egyébként korábban ez Pintér esetében megtörtént, az FTC-ben az öltözői hangulat kezdte ki az együttes akkori edzőjét...)

Ilyen szereptévesztést is csak ez a közeg enged meg magának. Ráadásul – ha a pletykáknak hinni lehet – felsőbb szinten már korábban egyeztettek arról, amennyiben az első két Eb-selejtezőn sikertelenek vagyunk, Pintérnek mennie kell. Ennek ismeretében a vasárnapi vereség után nagy kérdés, van-e értelme megvárni a bukaresti mérkőzést? Miközben a kapitány a meccs után mindenre azt hajtogatta, „ki kell elemezni" és „hosszú még a sorozat".

Hosszú, de annyira sajnos nem, hogy ezt a három pontot valahonnan megszerezzük.

thurygabor

Címkék

Friss kommentek

Blogarchívum