Rekorddöntés és történelmi siker

Először nézzünk körbe a férfi mezőnyben, amelyben reggel némi szenvedés árán továbbment Roger Federer, de kiesett Robin Söderling és Tommy Robredo.

A 2008-as győztes Novak Djokovics sima három játszmában vívta ki a továbbjutást, és a második körben svájci Marco Chiudinellivel mérkőzik majd. A 22. helyen kiemelt Lleyton Hewitt pedig a hazai közönség nagy örömére óriási verésben részesítette a brazil Ricardo Hocevart: az ausztrál teniszező összesen hat játékot engedélyezett ellenfelének.

Elbúcsúzott viszont a kiemeltek közül a spanyol Juan Carlos Ferrero, aki az utolsó két szettre „elpárolgott” a horvát Ivan Dodig ellen. Honfitársa, David Ferrer csúnyán megverte Frederico Gilt – a portugál 0:6, 0:6, 0:2-nél úgy döntött, hogy jobb neki, ha feladja a meccset.

A helyi görög kolónia nagy örömére simán nyert a ciprusi Markosz Bagdatisz, míg a szerb szurkolótábor Djokovicsén kívül Janko Tipszarevics sikerének örülhetett. Az argentin Juan Mónaco a lett tehetséget, Ernests Gulbist győzte le, míg az egyko (sokkal) szebb napokat látott spanyol Carlos Moyá alulmaradt Illja Marcsenkóval szemben. Az ukrán a következő fordulóban az orosz Nyikolaj Davigyenkóval játszik, a világelső Roger Federer ellenfele pedig a román Victor Hanescu lesz.

Fabrice Santoro a reggeli búcsúja után elmondta: nem tervez már több tornát; azzal, hogy pályára léphetett a 70. Grand Slam-tornáján (ezzel pedig négy különböző évtizedben is játszott GS-viadalon), elérte a célját.

„Melbourne a versenyek alatt különleges hellyé nőtte ki magát számomra. Volt egy olyan érzésem, hogy megbánnám, ha nem jönnék el. Jól tettem, hogy hallgattam erre a belső hangra, mert nagyon örülök, hogy itt lehetek” – nyilatkozta a L’Équipe-nek az apró termetű francia.

„Ha lehetnék úgy profi teniszező, hogy évente mindössze nyolc-tíz tornán veszek részt, akkor szívesen folytatnám még. Persze tudom, hogy ez a mai világban nem lehetséges. Már eldöntöttem, hogy befejezem a pályafutásom, és ez persze nem azért van, mert nem szeretem a teniszt. Ez az életem és a szenvedélyem.”

A „Varázsló” teljesítménye is kuriózum, de az ír Louk Sorensené szintén egyedülálló: a fiatalember minden idők első ír győzelmét szerezte meg Grand Slam-főtáblán. A zöld sziget teniszéletéről kiváló jellemzést ad, hogy az elmúlt negyedszázadban egyáltalán nem fordult elő főtáblán ír játékos. A mezőny egyik legalacsonyabb tagja, Sorensen a második fordulóban a 209 centis amerikai John Isnerrel csap össze.

Kérdezhetnénk, honnan került elő hirtelen egy ír versenyző: nos, a német harmadosztályban ütögető Sorensen (akinek édesapja az írek Dk-csapatának a kapitánya) Stuttgartban él és edz. Szintén nyerni tudott az Üzbegisztánban született, de török színekben induló Ilhan Marsel, aki a veterán francia Sébastien Grosjeant verte meg három szettben. Azért félholdas-csillagos zászlók is relatíve ritkán lengenek tenisztornákon…

Az első kör egyik legkiegyenlítettebb párharcának Mihail Juzsnij és Richard Gasquet összecsapása ígérkezett, és az orosz meg a francia nem is okozott csalódást: az előbbi kétszettes hátrányból és két meccslabdáról fordított és jutott tovább.

A 32. helyen kiemelt francia Jérémy Chardy közel sem vívott ilyen kiélezett mérkőzést, mindössze négy játékot tudott összekaparni az üzbég Gyenyisz Isztomin ellen, míg Tommy Haas a szintén német Simon Greult megverve jutott a következő fordulóba.

A nőknél az esélyesek különösebb gond nélkül léptek tovább (a két Williams nővér összesen hét játékot engedélyezett ellenfelének…), így aztán reflektorfénybe kerülhetett kicsit a cseh Barborá Záhlavová-Strycová, aki rekordhosszúságú, 4 óra 19 perces összecsapáson győzte le az orosz Regina Kulikovát. A WTA képviselői közölték: archívumukat átnézve nem találták nyomát annak, hogy valaha lett volna ilyen hosszú női meccs.

A teljes ágrajzot ide kattintva tekintheti meg!