Verdasco drámai meccse után Spanyolországé a Davis-kupa

Emilio Sánchez szövetségi kapitány úgy döntött, hogy a nem túl jó formában Mar del Platába érkező David Ferrer helyett Fernando Verdasco lépjen pályára a megsérülő Juan Martín del Potro helyett beugró José Acasuso ellen.

Nos, a húzás bevált, ám nem sokon múlott. Verdasco az első szettet ugyan nagyszerűen teniszezve 6:3-ra megnyerte – 86 százalékos hatékonysággal váltotta pontra az első szerváit, s két ásza mellett összesen 31 nyerőt ütött, tízzel többet mint ellenfele –, aztán viszont a spanyol két szetten keresztül nem jelentkezett értékelhető teljesítménnyel.

A második játszmában ugyanis Acasuso feltámadt, és miután elvette riválisa első adogatását, már 4:1-re is vezetett. Ekkor azonban még nem tudta megnyerni a szettet, mivel Verdasco magához tért – 6:6-nál utol is érte ellenfelét –, a rövidítést aztán már könnyen behúzta a hazai közönség támogatását élvező dél-amerikai (mindenesetre sokkal nehezebben egyenlített, mint ahogy az indult).

Ettől aztán lökést kapott a játéka, és mert Verdasco is beleadott mindent, nem akármilyen harmadik szettet játszottak a felek.

Acasuso az öt ásza mellett háromszor brékelte ellenfelét (a spanyol kétszer tette meg ugyanezt), és az argentin közönség legnagyobb örömére végül ásszal fejezte be a játszmát. Azaz egy szett távolságba került az összesítésbeli egyenlítés lehetősége.

Aztán ott is maradt a lehetőség, a negyedik játszmában ugyanis óriási küzdelemben végül Verdasco 6:4-re nyert, így következett a döntő, utolsó játszma. A tét egyértelmű volt: ha nyer Acasuso, tovább élnek a gauchók Davis-kupa-reményei, ha viszont nem, akkor a spanyolok hazavihetik Európába a trófeát.

Hazavitték. Az utolsó szettet egészen simán, alig fél óra alatt 6:1-re behúzta Verdasco, így végül öt szettben, négy perc híján négy órányi játék után a spanyolok hódították el a Davis-kupát.