Mindenki retteghet Ivantól

Holott a tengerentúliak hazai pályán, a számukra oly kedves kemény borításon játszottak, még a nagy Andre Agassi is ütőt ragadott (öt év után szerepelt ismét a DK-ban), azt gondolván, hogy a maga 31 elsőségével rekordbajnok válogatott vele talán megszakítja az 1995 óta tartó nyeretlenségi sorozatot. De nem: az amerikaiak az idén sem nyerik meg a Davis-kupát, miután Carsonban alulmaradtak a horvátokkal szemben.

Voltaképpen egyetlen ember műve a látványos amerikai bukás: Ivan Ljubicicé.
Kivételes tehetségnek tartották, és tartják most is, de valamiért nem tud(ott) kibontakozni a nagyok között, eddigi pályafutása során mindössze egy "mezei" ATP-tornát tudott megnyerni, még 2001-ben Lyonban. Hanem az idén jó nagy lendületet vett, szinte minden héten pályára lép, négy ATP-versenyen eljutott a fináléig, és bár mind a négyet elbukta (hármat a világelső Roger Federer ellen), eredménysora így is tekintélyt parancsol.

Végül is joggal bízhatott abban Patrick McEnroe legénysége, hogy a rengeteg bevetéstől, no meg az állandó utazgatásoktól fásult lesz majd az első számú horvát teniszező - ehhez képest ő, mármint Ljubicic volt az, aki tündökölt a carsoni hétvégén, hiszen mind a három fellépését győztesen zárta. Aperitifként három szettben elintézte Agassit, szombaton - Mario Ancic hathatós segítségével - a sokkal esélyesebb és összeszokottabb Bob Bryan, Mike Bryan páros ellen nyert, hogy aztán vasárnap megadja a kegyelemdöfést: óriási mérkőzésen, öt játszmában legyűrte a világranglista harmadik helyén álló, az amerikai kemény pályákon rendkívül jó mérleggel büszkélkedő Andy Roddickot.

"A végtelenségig bírtam volna, annyira jól éreztem magam játék közben, még annak ellenére is, hogy egy picit fájt a térdem. Egyébként mázlim is volt, mert szombaton az összes fontos pont a miénk lett, és most is én jöttem ki jobban a kritikus szituációkból. Odahaza mindenesetre nem kell majd magyarázkodnom, képzelem, mit érezhetnek most a horvát emberek…" - szólt elégedetten a 25 esztendős horvát hős, aki - nem mellékesen - makulátlan mérleget (6, 0) mutathat fel az amerikai DK-válogatott ellen.

Miután Ljubicic egy kettős hibával elveszítette a negyedik játszma rövidítését, és lett ezáltal 2:2 a mérkőzés állása, alighanem az összes amerikai szurkoló, sőt talán még Roddick is úgy érezte, innentől kezdve egyértelmű, ki nyeri meg az összecsapást, már csak azért is, mert A-Rod ezt megelőzően sorozatban ötször győzte le kopasz ellenfelét, szettet is csupán kettőt engedélyezett neki - csakhogy ez a Ljubicic egy új Ljubicic. Az addigiaknál is jobb játékkal kirukkolva megnyerte az ötödik szettet, megszerezve ezzel a horvátoknak a továbbjutást érő harmadik pontot.

"Nincs rosszabb érzés annál, mint amikor rengeteg ember bízik benned, számít a győzelmedre, és végül úgy érzed, cserbenhagytad őket" - sopánkodott Roddick, míg Patrick McEnroe szövetségi kapitány elsősorban Ljubicic teljesítményét emelte ki, mondván, "…aki három nap alatt megveri Agassit, a Bryan testvéreket, majd Roddickot, az minden dicséretet és elismerést megérdemel".
A több mint százéves múltra visszatekintő Davis-kupában először fordult elő, hogy az amerikai válogatott hazai pályán rögtön az első fordulóban kiesett. ---- E ---- &