Csillagpor 01.14.

"Néhány percbe tellett, mire felfogtam, mit is hajtottam végre. Hogy túl nagy lett volna a hátrányom? Igazából fel sem fogtam, csak játszottam. Aztán hirtelen elkaptam a fonalat, megpróbáltam nyomás alá helyezni Capriatit, a támadásokat erőltettem és gondolkodás nélkül játszottam” – kommentálta a produkcióját a Jennifer Capriatit kiejtő Marlene Weingärtner."Hogy még sohasem játszottam itt? Biztos ön ebben? Nekem az az érzésem, hogy én valahol itt már játszottam” – a kétszeres bajnok Jennifer Capriati arra a kérdésre, hogy milyen érzés volt először pályára lépni Melbourne-ben."Azt hiszem, a szememnek nem hagytam elég időt a gyógyulásra. De nem akarom erre fogni a vereséget. Ha nem én lettem volna a címvédő, akkor talán visszalépek, így azonban nem gondolkodtam, hanem játszottam. Szerintem fejben dőlt el a mérkőzés. Fizikálisan rendben voltam, a végére egy kicsit ugyan elfáradtam, de még ez sem lehetett volna probléma. Weingärtner nagyon jól játszott, nem volt vesztenivalója, csak tüzelt folyamatosan” – ugyanő, immár az összecsapásról."Nem foglalkoztam azzal, hogy ez egy Grand Slam-torna, inkább a játékommal törődtem. Azt hiszem, majdnem tökéletes meccset produkáltam. Nem akarok anynyit szórakozni, mint mondjuk három éve, amikor együtt úsztam itt a delfinekkel. Nem, most már csak a játék miatt vagyok itt. Amikor tizennégy éves az ember, és először van Melbourne-ben, akkor szeret mással is foglalkozni, de azok az idők már elmúltak” – filozofált a Henrieta Nagyová elleni meccsét kettős hiba nélkül (!) letudó Anna Kurnyikova."Sokan arról beszélnek, hogy bekerülhetek a legjobb tízbe, illetve hogy Grand Slam-tornát nyerhetek. De azt is hallom, hogy mások azt mondják, Paradornon nagy a nyomás, mert nagyon sokat játszott az elmúlt hat hónapban. De én ezt nem érzem. Megpróbálom a legtöbbet kihozni magamból, és nagyon élvezem, amit csinálok. És nekem mindegy, hogy nyerek vagy vesztek, mert ez csak játék” – monologizált az első meccsén négyből három szettben remeklő Paradorn Srichaphan.