A labdarúgás egyik elismert alakja, akinek véleményére mindig is adtak Barcelonában, ezúttal sem vét öngólt. Még akkor sem, ha elsőre annak tűnik. Érvelése kristálytiszta és elfogadható, hovatovább kivitelezhető. Sőt...
A spanyol bajnokságban és a Bajnokok Ligájában címvédő Barcelona nagyszerűen felépített egészet képez, hovatovább minden idők egyik legjobb csapataként tartják számon úgy a szakmabeliek, mint a szurkolók. A keret átlagéletkora még sok hasonló sikert sejtet. A csapatban tucatnyi saját nevelésű játékossal, ami ezen a szinten gyakorlatilag példa nélküli.
Ami ebben duplán is kivételessé teszi a katalánokat, hogy a kulcsemberek legtöbbje (Xavi Hernández, Andrés Iniesta, Lionel Messi, Carles Puyol, Sergio Busquets, Gerard Piqué, Víctor Valdés és Pedro stabil kezdőnek tekinthető) is házon belül pallérozódott. Valamit tehát nagyon tudnak a La Masíában, a katalánok híres-neves utánpótlásközpontjában, amely valósággal ontja magából a tehetséges játékosokat. A mennyiség nem ment a minőség rovására, viszont most eljött az a pillanat, amikor a „túltermelés” miatt megakadhat az eddig kiválóan működő gépezet. A csapat tehát már kész, házon belül nem képesek foglalkoztatni a kész játékosokat, legfeljebb segítségükre vannak egy utolsó lépcsőfokkal. Viszont alternatívát kell találni, ami mindenkinek jó, mert ez így előbb-utóbb sokaknak rossz lesz. Ebben a pillanatban érhet megfontolást Cruyff javaslata.
A holland ugyanis nem mond mást, mint azt, hogy azokat a játékosokat, akik nem férnek be a kezdőbe, de már kinőtték a kispadot és a kiegészítő ember szerepét, jó pénzért el lehetne adni a játékospiacon, nem pedig ragaszkodni hozzájuk erőn felül akkor, amikor annak különösebb értelme nincs. Ezzel a lépéssel ugyanis a katalánok több legyet is üthetnek egy csapásra.
Javier Faus alelnök a közelmúltban kijelentette: 45 millió eurót költhet új futballistákra a klub a nyári átigazolási időszakban. A hírek szerint három játékossal már meg is kezdődtek a tárgyalások, név szerint Cesc Fabregastól, Alexis Sáncheztől és Giuseppe Rossitól hangos a katalán sajtó, egyik sem euró centekért kerülhet a klubhoz. Zlatan Ibrahimovicot vagy Martín Cácerest viszont értékesíthetik, ami a bevételi oldalon jelentkezhet. |
Egyrészt a tehetségek fejlődése nem törik meg, mert ebben a korban a meccshiányt nehéz bármilyen edzéssel vagy felkészülési mérkőzéssel pótolni. Hogy adott játékos eljusson saját teljesítőképességének a határaihoz, folyamatosan és sokat kell játszania, lehetőleg minél élesebb közegben. Márpedig a mai Barcelona olyan tökéletesen összerakott csapat, hogy erre sokaknak nincs lehetősége. Marad a beugró- és epizodista szerep sérülés vagy eltiltás esetén. Ez a szakmai része, de mellette ott találjuk a lelki motivációt is.
Mert egy játékos pontosan tisztában van azzal: hiába a megannyi klubsiker, ahhoz személy szerint neki mennyi köze volt, illetve van. Húsz gólt szerzett, vagy csak húsz percet játszott, ha sarkítani akarunk. Idővel ez is kényelmetlenné válik. Főként, ha máshol nálánál kevesebbre kalibrált játékosok viszik a prímet. Nyilván nem a statisztaszereplők fizetségéért...
A Barcelona ráadásul hasonlóan profitálhat az üzletből. Egyrészt az állandóan maga előtt görgetett anyagi gondjain is enyhíthet valamelyest, tömködheti a büdzsében lévő réseket, méghozzá igencsak mutatós tételekkel.
Bár Barcelonában még a Cruyff-féle BEK-győz- tes Dream Team alapjaira építő együttes mu- zsikált, a holland vezetőedző bátran adott lehe- tőséget olyan fiataloknak, akiket arra érdemes- nek talált. A Roger, Celades, De la Pena, Óscar négyes fogat húszas éveinek elején járva új színt hozott a klub életébe és a spanyol élvo- nalba. A mostanihoz hasonló nagy áttörés azonban elmaradt. A kezdeti lendület így együttesen idejével kifulladt, négyük közül talán egyedül De la Pena futott be igazán nagy kar- riert, de talán ő sem akkorát, mint amekkorát előzetesen vártak tőle. A „tömeggyártásra” egy évtizedet vártak Katalóniában, de nagyon úgy néz ki, megérte a befektetett munka, a türelem meghozta a gyümölcsét. |
Továbbá a tehetséggyár következő generációinak is kell kifutási, fejlődési lehetőséget biztosítani. Akiknek még az a pár perc is meghatározó élmény szakmai és motivációs szempontból. Nem mellékesen ezzel a játékos ázsiója is növekszik, a Barca cserepadja többszörös szorzó az ificsapathoz, de akár a tartalékokhoz képest is.
Jelen pillanatban a Barcelona első keretében fél csapatra való olyan játékosra bukkanhatunk, akikre pontosan illik a fenti leírás. Nem véletlen, néhány névvel már a mostani átigazolási időszakban is egyre gyakrabban találkozhatunk. Más klubok is érzik: ezen a szinten lehet keresnivalójuk, és igazi értékre lelnek, továbbá a katalánok is egyre gyakrabban dobják be a fiatalok nevét lehetséges cserealapként.
Persze, a jól átgondolt stratégia ezen a területen is elkél, ha csak fele annyit visznek át belőle, mint amennyit a pályán megvalósítanak, azzal mindenkinek megcsinálják a szerencséjét. A játékos állandó játéklehetőséghez és jobb fizetéshez, más klub használható értékekhez, a drukker új kedvencekhez, a Barcelona pedig „elfekvő” árukészletét értékesítve pénzéhez juthat.
Bojan Krkic (21 éves, szélső, csatár): Mind közül a leginkább féltett kincs. Giuseppe Rossi esetleges szerződtetése után még kevesebb lehetőséghez juthat, pedig eddig is jobbára a Messi, Villa, Pedro trió árnyékában futballozott. Az angol Liverpool 20 milliós ajánlattal kopogtatott be a katalánok ajtaján, a Barcelona állítólag nehezen válik, és visszavásárlási opcióhoz ragaszkodik. |
Thiago Alcántara (20, támadó középpályás): A másik, legtöbbre taksált fiatal, aki gyakran élvezte Pep Guardiola bizalmát. A játékos édesapja, egyben menedzsere, a világbajnok Mazinho szerint szó sincs elmenetelről, viszont angol lapok folyamatosan arról cikkeznek, hogy képbe kerülhet – került? – az Arsenallal folyó alkuban, amelynek tétje Cesc Fabregas. De az Atlético Madrid új sportigazgatója, José Luis Pérez Caminero is szívesen látná csapatában. |
Jeffrén Suárez (23, szélső, csatár): A kivásárlási ára tízmillió euró, amit az angol Liverpool mellett élvonalbeli spanyol csapatok is készek megadni, vagy legalább alkudozni róla. A szélső egyértelműen kinőtte a kispadot, a Barcában viszont képességéhez méltatlanul kevés lehetőséghez jutott. De ez speciel senkinek sem róható fel hibaként, neki és Guardiolának sem. Ennyire jók a riválisok, ilyen nagy a konkurenciaharc. |
Martín Montoya Torralbo (20, szélső): Egyelőre a B kerethez tartozik, de már Guardiola látószögébe is bekerült, az első csapattól azonban még távol van. A tehetség már most értéket képvisel, de esetében azért még van kifutási lehetőség házon belül is. |
Jonathan dos Santos (21, középpályás): A mexikói bátyja, Giovani hatalmas tehetségként lett beharangozva, de aztán Barcelonában szépen a fejére nőttek a többiek. Végül megváltak tőle, és azóta is – hiába – keresi a helyét Angliában, Törökországban vagy éppen a spanyol Santanderben. Miközben a mexikói válogatott egyik megváltóját látják benne. Visszatérve Jonathanra, esetében is igaz, hogy megérett a nagyobb feladatokra, ami fejlődését is szolgálná, viszont erre Barcelonában aligha kaphat biztosítékot. |
Marc Bartra (20, védő): Talán esetében érhet a türelem a legtöbbet. A katalánok évet óta keresnek hosszútávra is megbízható megoldást jelentő védőket, de eddig nem kísérte túl sok szerencse a próbálkozásaikat – Martín Cáceres, Dmitro Csihrinszkij –, Bartra időközben lassan felnőtt a feladathoz. A következő szezon esetében is sok kérdésre adhat választ. |
Nolito (24, szélső, csatár): A játékos már éppen kezdett kifutni a korból, így nem újította meg szerződését a katalánokkal – légkörváltozásra és megújulásra volt szüksége –, így ingyen került a portugál Benficához, amellyel ötéves szerződést kötött. Élő példa: a La Masía munkája és szakértelme belekerült a játékosba, viszont pénzt nem látott belőle a katalán klub. |