A magyar futballtársadalom miért nem képes helyén kezelni a magyar foci által produkált eredményeket, legyen az bármilyen kimenetelű?

Vettel és a Red Bull egyénileg és csapatként is dominálja a mezőnyt, a fölényük megfojtja a sportágat. Vagy épp ellenkezőleg: ők mutatják az utat a bénáknak? Provokatív.

Az igazi Toto unokatestvére is focista, de nem a pályafutása miatt csináltak vele tanulságos riportot. Heroin, dopping, elcseszett élet.

A bullshitelés országában valaki kimondja, hogy ami itt megy, az egyszerűen röhej. Nem az 1-8 a lényeg, hanem a parasztvakítás.

Mario morcosan érkezett a válogatottal Nápolyba, amit egy túlságosan közelről filmező operatőr bánt. Már meg is védték a lökdösődésért.

Egy-egy nagy csapat uralkodásához szinte mindig egy nagy hármas kellett, ahogy a milánói hollandok, a nápolyi Maradona-hadtest, vagy az interista németek esetében is.

Lehet bármilyen sz@r a magyar foci, az azt övező kultusz és érdeklődés felveszi a versenyt bármelyik futballnagyhatalommal. És pont ez a baj.

Ancelotti felelősségét nem lehet megkerülni. Mióta kinevezték, a csapat játéka és hozzáállása rém gyenge, egy meccset tudott dominálni a csapat, és kikapott a derbin.

Az előző négy Super Bowl egy-egy döntősét tekinthetjük meg egymás ellen, hárman közülük pedig meg is nyerték az adott döntőt.

Tisztán stílusedzőként kezdte, de a szemünk láttára változott pragmatikus taktikussá. Mi értelme van a Liverpool új, 3-4-1-2-es rendszerének? Vörös fonat.