Istenek alkonya, III.: King, Nihat, Franca és Borowski is visszavonult 2012-ben

ANGLIÁBAN akasztotta szögre az ilyenkor szokásos motyót a kiváló képességekkel, de igen gyenge porcrendszerrel rendelkező védekező mindenes, Ledley King (31 évesen vonult vissza, utolsó klubja a Tottenham volt), aki 21-szer játszott hazája válogatottjában, amikor nem volt éppen sérült vagy fogva tartott. Szintén korszakos védője volt a Premier League-nek a tunéziai Rádi Dzsaidi, aki a Boltont, a Birminghamet és a Southamptont is szolgálta, és 101-szeres válogatottként vonult vissza, 36 évesen. Négy évvel idősebb nála a sok PL-klubot kiszolgáló Russell Hoult (Hereford), hárommal az extottenhames argentin bekk, Mauricio Taricco (Brighton), kettővel az izlandi védőszobor, Hermann Hreidarsson (Coventry), eggyel-eggyel a brazil kapus, Adriano Basso (Hull City), az egykori lyoni Lamine Diatta (Doncaster) és a perui futógép, a Boca Juniorsban, az Aston Villában és a Newcastle Unitedben is légióskodó Nolberto Solano (Hartlepool).

Egykoron a nagy tehetségek között tartották számon Chris Riggottot (32, Burton Albion), az Arsenal-nevelt John Hallst (30, Wycombe), a Liverpool-üstökös Neil Mellort (29, Preston), Nicky Forstert (37, Brentford) és a Steven Gerrard-hasonmás Bryan Hughest (Accrington) is, akik szintén retiráltak 2012-ben.

Két konok ír, a 110-szeres válogatott Kevin Kilbane (35, Coventry) és a nemzeti tizenegyben 34-szer szereplő Mark Kennedy (35, Ipswich) sem bírta tovább, az örökifjú skót, 44-szeres válogatott Christian Dailly (39, Southend), a nagy bohóc és közönségkedvenc, Jimmy Bullard (33, Milton Keynes) szintúgy. Utóbbi egykoron kerettag volt a „háromoroszlánosok" között, ott, ahol közel negyedszázszor szerepelt a technikás Nick Barmby (37, Hull City), míg saját válogatottjában 39-szer húzott mezt a walesi középpályás, a viharvert Robbie „Boromir" Savage (Derby County, 36), ugyanennyi alkalommal a szenegáli szűrő, Salif Diao (35, Stoke City), akiért anno 7.5 milliót adott a Pool. Xabi Alonso testvére, Mikel Alonso (32, Charlton Athletic) igen fiatalon nézhet más kenyérkereset után, de mit szóljon akkor szegény Fabrice Muamba (23, Bolton), akinek a szíve szakad meg, mert szögre kellett akasztania, de éppen azért, hogy tényleg meg ne szakadjon az a szív...

LEDLEY KING

FABRICE MUAMBA

SPANYOLORSZÁGBAN nem látjuk többé a pályákon Mikel Aranburut (33, 1996 óta szolgálta a Sociedadot) és a karmester Míchelt (36, Vallecano), valamint Aitor Ociót (35, Bilbao) – hacsak fel nem csapnak Jimmy Jumpnak. A Real Madrid-nevelések közül Santos (32, Ontinyent) és a 29-szeres venezuelai válogatott balbekk, Jonay Hernández (33, Tenerife) is visszavonult, akárcsak a sokszoros spanyol U-válogatott Toni Velamazán (36, L'Hospitalet) és a rutinos szűrő, Diego Camacho (34, Albacete). Egyszeres spanyol nemzeti 11-tag a támadó, Víctor (38, Leganés), kétszeres az egykoron a Manchester Unitedben is megforduló kapus, Ricardo López (39, Osasuna), háromszoros a rendre alulértékelt középpályás, Francisco Rufete (35, Hércules), 12-szeres a szimpatikus szűrő, Sergio (35, Levante), 25-szörös a bazaltarcú bekk, a 2008-as Eb-győztes Juanito (36, Valladolid). Ivica Dragutinovics (35, Sevilla) három válogatottban is megfordult (jugoszláv, szerb és montenegrói), kettőben (spanyol, katalán) az egykori Barca-csodagyerek, Gerard (32, Girona). Akkoriban szintén nagy ígéretként fungált Antonio Guayre, aki még mindig csak 32 éves, de az egyszeres válogatott támadónak (korábban: Villarreal, Celta Vigo) másfél éve nincs csapata. Közel ennyi ideje munkanélküli a Real Madrid egykori saját nevelésű kirakatembere, az 1980-as születésű Francisco Pavón (utoljára az Arles alkalmazta), aki már szintén visszavonult, csak neki még nem szóltak.

MIKEL ARANBURU

NÉMETORSZÁG egyik legnevesebb búcsúzója a 33-szoros válogatott Tim Borowski, 2006-os vb-bronzos és 2008-as Eb-ezüstös segédkarmester, aki alig 32 évesen adta fel a harcot sérüléseivel, és játszotta le búcsúbajnokiját a Werder Bremenben. Tovább bírta a remek kapus, Hans-Jörg Butt (38, Bayern München), aki a 2000-es Eb-n, valamint a 2002-es és a 2010-es vébén is kispadozott, a válogatottban viszont csak négyszer védett Oliver Kahn, majd Jens Lehmann miatt. A „mi Dárdai Pálunk" 36 évesen akasztotta szögre a Herthában, amelyet 1997 óta szolgál (ma ott másodedző a 61-szeres válogatott középpályás), a 30-at betöltve a 21-szeres válogatott Andreas Hinkel (Freiburg), a 31-et a német U- és bosnyák felnőttválogatott Zlatan Bajramovic (Eintracht Frankfurt), a 36-ot a kétszeres vb-résztvevő ghánai Hans Sarpei (Schalke), a 39-et pedig a cseh legenda, a 69-szeres válogatott Tomás Galásek (Erlangen-Bruck).

Ne ijedjenek meg a Dortmund-fanok, de eljött kedvencüktől Klopp, mégpedig Marc Klopp (23) és a nem a Fekete-erdő környékén doktorolt, hanem ugyanitt felnőtt Dennis Brinkmann (34) is. A 80-szoros albán válogatott Altin Lala (36, Bayern München II), az egykori üstökös Daniyel Cimen (27, Eintracht Frankfurt), a Münchenben és Cottbusban is profiskodó Marco Gebhardt (38, G. Schöneiche), a Zalaegerszegen is megforduló kapuvédő, Darius Kampa (34, Unterhaching), a két év szünet után visszatérő Dimo Wache (39, Mehring), a rutinos Bundesliga-profi, a HSV-ban, a Wolfsburgban és a Derby Countyban is kenyérkeresetet folytató Stefan Schnoor (41, G. Schnelsen) szintén letette a lantot.

A Bayern München-nevelések közül mindössze Jürgen Schmid (29, Jahn Regensburg), a sokszoros U-válogatott Marco Stier (28, Hallescher), Alexander Klitzpera (34, Wolfsburg II), Karsten Oswald (37, Meuselwitz), a Gerában született Christian Hauser (36, Zwickau), Johannes Hintersberger (27, Gersthofen), Christian Holzer (33, Wacker Burghausen), Timo Heinze (26, Fortuna Köln) és a szépen indult, de elkallódott Sebastian Bönig (30, Viktoria 89) kezdett új életet. Nem tudta kihozni magából a maximumot gyakori sérülései miatt Frank Fahrenhorst (34, Schalke II), de legszebb napjaiban kétszer is pályára léphetett a Nationalelfben. A 84-szeres kanadai válogatott Paul Stalteri reménykedett egy ideig, hogy talál még magának új gazdát a Tottenham és a Mönchengladbach után, de 35 évesen be kellett fejeznie.

TIM BOROWSKI

HANS-JÖRG BUTT

OLASZORSZÁGBAN nézhet új állás után a 34-szeres olasz válogatott Massimo Oddo, aki a Milanban, a Fiorentinában, a Lazióban és a Bayernben is megfordult anno, 2006-ban pedig világbajnok lett. Inkább a kispadozásban alkotott nagyot Paolo Orlandoni (39), de legalább a Lazióban és az Interben tehette ezt (ő szintén Milánóban vonult vissza). Egy korszak örök tehetsége volt Cristiano Doni (39, Atalanta), akinek nem volt szerencséje a 2002-es vb-vel és a nagyobb csapatokkal, a nagy kalandor Cristiano Lucarellinek (37, Napoli), a Serie A egykori arany- és ezüstcipősének pedig a válogatott konkurenciával, bár 6/3-as mérleggel zárt ott. Nem kedvenc csapatában, a Milanban (ahol 2001 és 2010 között szolgált), hanem a Genoában búcsúzott az ezerfejűtől a 83-szoros grúz válogatott Kaha Kaladze, aki az „Ördöggel" minden nyerhetőt megnyert; de elrabolt, és soha elő nem kerülő testvére életével fizetett a sikerekért. A sokoldalú, 34 éves exvédő jelenleg képviselő hazája parlamentjében.

Egykoron szép jövő előtt állt a jóképű támadó, Claudio Bellucci (36, Modena), aki a Sampdoriában és a Napoliban is rugdosta a gólokat (változó intenzitással), szorgos iparosként tartották számon a védő Salvatore Lannát (35, Reggiana), a 120-szoros Sierra Leone-i válogatott, bundabüntetett előéletű Kewullay Contehet (32, Piacenza) és a hasonló cipőben járó, egyszeres olasz válogatott balhátvédet, Alessandro Parisit (35, Torino).

Igen fiatalon, de nem önszántából akasztotta szögre a finn Jonas Portin (25, Padova), és hasonlóan szépen indult a 19-szeres olasz U-válogatott, Juve-nevelés Marzio Dan (33, Pro Vercelli); míg több játékosnak a legutóbbi nagy olasz bundabotrány tett pontot élete ezen szakaszára, lásd táblázatunkat a cikk végén.

MASSIMO ODDO

CRISTIANO DONI

FRANCIAORSZÁGBAN változtatott pályát Stéphane Dalmat (33, Nimes), akiért karrierje során csaknem 30 millió eurót fizettek, például a Lens, az Inter, a Marseille vagy a PSG. Ő nem fért be a Les Bleus-be, nem úgy a védő, Nicolas Gillet (35, Angers), aki 2001-ben Konföderációs Kupa-győztes volt (ki emlékszik erre, te jó ég!), a kerettagságig eljutott Julien Rodriguez (33, OM), a háromszor pályára is lépő, anno a Pool által 6.5 millióért megvett Bruno Cheyrou (33, Nantes).

Nem volt éppen egy Franco Baresi, de igen karizmatikus a mali Sammy Traoré (34, PSG), akárcsak az OM-et és a PSG-t is kiszolgáló középpályás, Jérome Leroy (37, Évian), a fél Ligue 1-et végigkereső Laurent Batlles (36, St.-Étienne), Mickaël Isabey (36, Dijon), Olivier Monterrubio (35, Lorient) trió. Hiányozni fog azért a 41-szeres elefántcsontparti válogatott Emerse Faé (27, Nice), aki érhártyagyulladás-miatt szállt ki a sportágból, a gyilkos svéd emberfogó, a két vb-n és egy Eb-n megforduló Petter Hansson (35, Monaco, 43-szoros válogatott), Édouard Cissé (34, Auxerre), a horvát kapus, a 2008-as kontinenstornán is látott Vedran Runje (35, Lens, 22), és nem csontkovácsol többé a guineai Dianbobo Baldé (36, Arlés, 51) sem.

STÉPHANE DALMAT

Három rutinos kapus, Teddy Richert (37, Sochaux), Yohann Pelé (29, Toulouse) és Vincent Fernandez (37, Chateraux) is szögre akasztotta, és összeköti őket az is, hogy mindannyian U-válogatottak voltak egykoron.

ÉSZAK-EURÓPA. Dániában nem fagyoskodik már többé a gyepen (legalábbis nem kap érte pénzt) az ex-PSV-s Kasper Bögelund (32, Aalborg, 17), a 2002-es vb-t is megjáró Peter Madsen (34, Bröndby, 13) és a 64-szeres svéd válogatott Mikael Nilsson (34, Bröndby). A finnek legnagyobb búcsúzója Aki Riihilahti (35, Helsinki, 69), a letteké a 99-szeres válogatott, egykori Arsenal-defender, Igors N. Stepanovs (36, Daugava Riga), a skótoké a viharvert David Weir (41, Rangers, 69), aki két éve még az év játékosa volt hazájában. A svédeknél Mattias Jonson (38, Djurgardens) 57-szer, Marcus Allbäck (37, Örgryte) 74-szer húzta magára a sárga-kékek mezét; utóbbi rúgott ezen alkalmakkor 30 gólt is, és ketten együtt összesen nyolc Eb-n és vb-n szerepeltek. Arsene Wenger egykori felfedezettje, Rami Shaaban (36, Hammarby, 16) sem röpköd már a gólvonal előtt. A norvégoknál több helyi klasszis sem dermedezik már bajnokikon: Eirik Bakke (35, Sogndal, 27), Erik Nevland (35, Viking Stavanger, 8), Steffen Iversen (36, Rosenborg, 79), az immáron harmadszor retiráló Tore André Flo (39, Sogndal, 76) a PL-hívek számára egyáltalán nem ismeretlenek, a norvég mellett belga bajnokságban is gólkirállyá váló Ole Martin Arst (38, Tromsö, 22) is véget vetett élete egy igen fontos, jól fizető szakaszának.

KASPAR BÖGELUND

PETER MADSEN

NYUGAT-EURÓPA. Belgiumból retirált a kanadai Tomasz Radzinski (38, Waasland-Beveren, 46) és a togói jobbszélső, Adékambi Olufadé (31, Charleroi, 45), Luxemburgból unikumként két testvér, ráadásul egyszerre: Franck (35) és Jonathan Jäger (34), utóbbi francia U21-es válogatott. Svájcból a liechtensteini válogatott szereplési és gólrekordere (107/16), Mario Frick (38, Balzers), a hasznos-szürke balbekk, Ludovic Magnin (33, Zürich, 64), Ricardo Cabanas (33, Grashoppers, 51), valamint a PSV-ben, a Milanban, a Betisben és a Blackburnben is légióskodó, 2001 hollandiai aranylabdása, Johann Vogel (35, Grasshoppers, 94). Utóbbi triót a közelmúltban összesen tíz nagy tornán nevezték a helvét nemzeti csapatban! Egy nem akármilyen médiai világsztárnak sem kell már izgulnia, ha gólörömre került sor: a svájci-portugál Paulo Diogo (37) nem tépi le többé egyetlen testrészét sem hálózörgetés után...

Hollandiában olyan nagy nevek néztek új megélhetés után, mint az 55-szörös válogatott védő, André Ooijer (38, Ajax), az értékén soha nem kezelt gólvágó, Jan Vennegoor of Hesselink (33, PSV, 19), illetve a valaha még a Barcelonában is alapembernek számító, unortodox emberfogó-szabadságharcos, Oleguer (31, Ajax). Portugáliában a 11-szeres válogatott középpályás, a Portóban és a Tottenhamben is játszó Pedro Mendes (33, Guimaraes) és az ismerős nevű szűrő, Paulo Sousa (37, Pacos de Ferreira) fordított hátat a labda professzionális kergetésének. Legszebb napjaiban, 1998-ban a felnőttválogatottban is gyepre vezényelték Edgart (35), azaz Edgar Patricio de Carvalho Barrirerót (és Diaz Védót, bizony!), éppen akkoriban igazolt ugyanis a Benficától a Real Madridhoz. Sokáig várt még egy szerződésre, miután pár éve eljött az Alki Larnakától, de belátta: ennek bizony vége.

TOMASZ RADZINSKI

KÖZÉP-KELET-EURÓPA. A lengyelek végső búcsút intettek, szerencsére csak a stadionban, Maciej Zurawskinak (34, Wisla Kraków), akiért csúcsán 3.1 milliót fizetett a Rangers. A legutóbbi Eb előtt elkészítettük a hétszeres bajnok, kétszeres lengyel gólkirály és aranylabdás, a válogatottban 72/17-tel záró ék rövidke, 15 ezer karakteres életrajzát, de mivel jól viselkedtek a kedves olvasók a sorozat első két cikkében, ennek taglalásától megkíméljük önöket. A szorgos szlovén csatár, Milan Osterc (37, Luka Koper, 44) és a kétszeres horvát gólkirály, az egy Eb-szereplést szintén behúzó kollégája, Tomislav Sokota (34, Olimpija Ljubljana, 8); a nemzeti színekben 76-szor harcoló cseh vitéz, a Milant és a Napolit is megjáró Marek Jankulovski (34, Baník Ostrava, három Eb), a litván csatárlegenda, a Bruges által anno ötmillió euróért megvett, ötszörös aranylabdás, a Portóval BL-győztes Edgaras Jankauskas (35, Fakel Voronyezs, 56), a Brémában és Gelsenkirchenben is megbízhatóan védekező, kétszer az év álomcsapatába is beférő szerb Mladen Krsztajics (37, Partizan Beograd, 59), a két bolgár, a Charlton által anno 4.5 millióért leigazolt Radosztyin Kisisev (38, Csernomorec Burgasz, 88) és Ivajlo Petkov (36, Liteksz Lovecs, 65), a 2004-es Eb-győztes védő, Trajanosz Dellasz (36, AEK Athén, 53) és a kétszeres görög aranycipős, háromszoros aranylabdás Nikolaosz Liberopulosz (36, AEK Athén, 76) is visszavonulót fújt.

Horvátországban nem csibészkedik már az edzőtáborozást feldobva a Liverpoollal BL-győztes, a Dinamo Zagrebbel nyolcszoros bajnok középpályás, Igor Biscan (33, 15), míg Romániában hajtotta álomra gólvágó csukáját a brazil U21-es válogatottal még varázsló, de aztán a Parmában, a Genoában és a PSG-ben elszürkülő Adaílton (35, Vaslui), Cipruson a 64-szeres bolgár válogatott kapus, Dimitar Ivankov (36, Anorthoszisz), Törökországban pedig az utóbbi évek egyik legmegbízhatóbb délvidéki gólvágója, Nihat Kahveci (32, Besiktas, 68), akiről bővebben ide kattintva olvashat.

MACIEJ ZURAWSKI

IGOR BISCAN

NIHAT KAHVECI

AMERIKA. Azon a földrészen, amelyik álmainkban köztudottan visszainteget, intett búcsút a professzionalista labdakergetésnek a múlt század fordulóján a Romában hatalmas tehetségként számon tartott argentin villámláb, Gustavo Bartelt (37, All Boys), a vele együtt hasonlóképpen szépen induló Ariel Zárate (38), aki családi fekete bárányként nem lett válogatott játékos, nem úgy, mint testvérei: Rolando, Mauro és Sergio. Eljutott az albicelestéig, mégpedig 24 alkalommal az 1974-es születésű, 2002-es vb-kerettag Claudio Husaín (Audax Italiano), aki sokat vacakolt a visszavonulással; nem úgy, mint az Európában soha ki nem virágzó Wálter Gaitán (35, Atlético de Rafaela) vagy a Bundesligát szárnyai alá hajtó (213 mérkőzésen 70 gól) tankcsatár, Diego Klimowicz (37, Instituto Córdoba). Brazília leghíresebb búcsúzója a 178. számon leltárba vett Pelé-utód, az ötszörös válogatott, háromszoros gólkirály és egyszeres év játékosa, Dodo (37, Guaratinguetá), valamint a titániumkemény középső védő, a Lyont és Newcastle-t is megjáró Cacapa (35, Avaí).

A három neves Costa Rica-i pápázó, a Wálter Centeno, Rolando Fonseca, Luis Marín trió együtt 114 évesek és 356-szoros válogatottak, no meg ötszörös vb-résztvevők. Az ecuadori Iván Hurtado számára sem ismeretlen a címeres mez, lévén 1992 és 2010 között 167 alkalommal bújhatott bele élesben (ennél messzebb csak a Mohamed al-Diaja, Ahmed Hasszan, Claudio Suárez, Hosszam Hasszan kvartett jutott). A mexikói Duilio Davino (36, Estudiantes) 85-ig jutott, míg honfitársa, Omar Trujillo (34, Monarcas Morelia) 1-ig, de neve csak a Metallica-rajongóknak lehet ismerős valahonnan. Egy kis futball-cárevics lehetett volna Andrés Carevic (34, Mérida), de nem lett az, ámbár a Bocában, az Alkmaarban és az Atlantében mi is szeretnénk pályára lépni párszor, mint ő. Hasonlóan jónevű még a perui Jean Ferrari (36, León de Huánuco). Vére, Roberto Palacios (39, Sporting Cristal) 128-szoros válogatottként, az uruguayi Gianni Guigou (35, Nacional Montevideo, 41) pedig egykori Roma- és Fiorentina-szűrőként retirálhatott. Az USA-ban, az MLS-ben kereste utolszor kenyerét labdarúgóként a PSG-ben és az NU-ban is ügyeskedő francia védő, sokszoros U-válogatott Didier Domi (33, New England Revolution), a Brémából és Hamburgból is ismerős gólvágó kapus, Frank Rost (38, New York Red Bulls, 4).

GUSTAVO BARTELT

AFRIKA. Az emberiség feltételezett bölcsőjének közelében a hatszoros Afrikai Nemzetek Kupája-résztvevő egyiptomi, Abdel Zaher el-Szaka (38, Enppi, 112), az elefántcsontparti, a Romát is megjáró Championship Manager-adu hátvéd, de régóta csapattalan Saliou Lassissi (32), a marokkói, a Portóval sokszoros bajnok Tarik Szektiui (34, MAS, 19) is új megélhetés után nézhet. Jó néhány afrikai csillag adta fel álmait, lévén egylet nélkül maradtak huzamosabb ideig: a Realt, a Chelsea-t és az NU-t is megbarangoló, kétszeres BL-győztes, hétszeres ANK-s Geremi (34, 118), a Bundesligában sokáig csatárkodó, a Schalke által 5.1 millióért igazolt nigériai Victor Agali (34, 12), a futóbolond kameruni szűrő, René-Salomon Olembé (32, 64, az OM-ből és a Leedsből lehet ismerős, no és két vb-ről), ill. az a Joseph-Désiré Job (35, 52), akitől lyonistaként az 1998-as világversengés előtt várták a nagy kiugrást.

ABDEL ZAHER EL-SZAKA

ÁZSIA. A kinek közeli, kinek távoli Keleten nem környékezik meg többé a mérkőzések végeredményeire a lefújásig nem szívesen váró szakemberek többé a kínai Tie Lit, az egykori evertonos profit (35, Liaoning Whowin, 89), a góllövésnél jobban csak a nősülést szerető exbayernes iráni Vahid Hasemijant (36, Perszepolisz, 50), a 2002-es világbajnok brazil csatárt, Francát (35, Jokohama, 9), aki két éve már visszavonult, és tíz évvel ezelőtt a Sao Paulónak 8.5 milliót fizetett érte a Leverkusen; valamint a marokkói Talal el-Karkurit (36, Umm Szalal, 50).

Olyanok is voltak ám, akik leakasztották a szögről azt a bizonyost: a háromszoros elefántcsontparti vál. Zézéto (31), aki a finn Ouluba tért vissza, a skót válogatott Richard Hughes (33, Bournemouth), a veterán ukrán kapuvédő, Igor Suhovcev (41, Metaliszt Harkiv), a korábban a Chievót szolgáló brazil César (33, Cremonese, már a Virtus Entella játékosa), a Rennes által egykoron 21.3 millióért megvett Lucas (33, FC Tokió), a Puerto Ricó-i válogatott csapatkapitánya, Marco Vélez (32, Puerto Rico Islanders), a marokkói válogatott egykori kesztyűse, Fuzi el-Brazi (35, Renaissance de Berkane). A PSV-s korában még stabil válogatottnak számító hollandus bekk, Kevin Hofland 2012 tavaszán hagyott fel a profi sporttal Larnakán, de visszatért a sokadosztályú Limburgia Brunssum színeiben. Hasonlóan tett három igen ismert futballista is: a közel százszoros brazil válogatott Dida (39, Portuguesa, ma már Gremio), őrült kollégája, David James (42, Bournemouth) és a dél-korai futómasinéria, az alig 127-szeres válogatott Li Jung Pjo (35, Vancouver Whitecaps).

DIDA