A „Fűnyíró” nem emlékszik a magyarok elleni meccsre

– Egykori dán szövetségi kapitányától, Richard Möller Nielsentől annak idején a „Fűnyíró" becenevet kapta? Bóknak vette, vagy inkább megsértődött rajta?
– Már miért sértődtem volna meg? Én a futballpályán mindig, minden körülmények között győzni akartam, és tény, minden egyes pályára lépésemkor próbáltam felszántani a gyepet. Sosem álltam meg egy percre sem.

– A világ egyik legnagyobb utánpótlástornáján beszélgetve hasonló hozzáállást javasolna a mai tinédzsereknek?
– Nem feltétlenül kell engem utánozni, ugyanakkor vitathatatlan, ahhoz, hogy valaki profivá váljon, már fiatalon is annak megfelelően kell élni és edzeni. Nem tanácsos hajnalig fennmaradni, a tréningeken pedig egyszerűen muszáj mindent beleadni, szívvel-lélekkel küzdeni.

– No igen, csakhogy a mai világban, amikor jórészt az anyagiak határozzák meg mindennapokat, lehet egyáltalán hallgatni a szívre?
– Anélkül mit érne az egész? Amikor a német és az angol légiósévek után visszatértem Aarhusba, hívott a Köbenhavn is, de a szülővárosom csapatát választottam. Na jó, ha tényleg visszautasíthatatlan ajánlattal rukkolnak ki… De a viccet félretéve, profi labdarúgók esetében nem várható el, hogy egy valóban kecsegtető lehetőséget visszautasítsanak, az azonban igen, hogy amikor pályára lépnek, bármilyen csapat mezében is, a maximumot nyújtsák. Én például restelltem volna, ha teszem azt, kiesem a bajnokságból bármelyik klubommal, az ugyanis személyesen is rendkívül érzékenyen érintett volna, a büszkeségemet tiporta volna a sárba.

– És mire a legbüszkébb karrierjében?
– Habár a Dán Kupa-arany a legnemesebb darabja a gyűjteményemnek, az azért elégedettséggel tölt el, hogy megfordulhattam a Hamburgban, a Bundesligában, valamint a Boltonban, a Premier League-ben. És a dán válogatottról sem szabad elfeledkezni, játszottam két Európa-bajnokságon és két világbajnokságon.

– Apropó, dán válogatott. Mit vár csapatától a közelgő világbajnokságon?
– Nem könnyű a helyzetünk, elvégre Hollandia, Kamerun és Japán társaságában meglehetősen nehéz lesz kiharcolni a továbbjutást. De talán már négy szerzett ponttal is lehetne keresnivalónk... Mindenesetre nem tartanak minket számon a favoritok közt. Hozzátenném azonban, a selejtezőkben sem mi voltunk a legesélyesebbek a kvalifikációra, aztán tessék!

– A csoportbeli ellenfél, Magyarország milyen benyomást tett önre?
– Hogy őszinte legyek, egyáltalán nem emlékszem a magyarok elleni meccsekre. Mit játszottunk önök ellen?

– Előbb egy döntetlent a nyitó meccsen, aztán a már tét nélküli utolsó fordulóban kikaptak tőlünk Koppenhágában.
– Nos, akkor elég rosszat…