„Mindenki gürcöl, mint az állat”

– Nagyon készültek, de nem sikerült legyőzni a Bajnokok Ligája-címvédőt. Hogy van?
– Köszönöm, voltam már jobban is… – mondta Mészáros. – Óriási balhé volt a meccs után!

– Balhé? Azért ez túlzás, nem? A világ jelenlegi legjobb klubcsapata otthonában nem sokan nyernek!
– Az edzőnk, Julio Velasco kikelt magából, mert az amerikai feladónk, Donald Suxho teljesen más taktikát alkalmazott, mint amit megbeszéltünk. A második szettben az egyébként nagyon jól játszó, 14 pontot termelő Veres Petit jegelte, a harmadikban meg engem, de így is hét pontig jutottam.

– Miért nem cserélte le az edző a feladót?
– Lecserélte, mire az amerikai földhöz vágta a cseretáblát, és közölte, ő így nem tud játszani, mert kiesik a ritmusból. Ezen húzta fel magát leginkább Velasco. Mi az, hogy kiesik a ritmusból? Ne röhögtessen már!

– Eddig nem volt gond vele?
– Nem, mert tavaly bizonyítania kellett. A hangját sem lehetett hallani, tette a dolgát, ahogy kell. Nyáron hároméves szerződést írt alá, amitől magabiztossá vált, és nagy lett a szája. Nagyon nehéz helyzet ez. Mindenki gürcöl, mint az állat, a feladó pedig elszórja a labdákat. A Perugia elleni meccs is rajta ment el.

– A nehézségekhez képest szorosak voltak a szettek. Mi hiányzott a bravúrhoz?
– Jól játszottunk, az első és a második játszmában is volt esélyünk, de a szoros végjáték során mindig elszúrtunk valamit.

– Veres Péterrel és önnel meg volt elégedve a tréner?
– Igen, viszont szólt, hogy Petivel se edzésen, se meccsen ne beszéljünk magyarul, mert ugyan mindkettőnket szeret, de ha ezen nem változtatunk, egyikünktől kénytelen lesz megválni!

– Ez nem hangzik biztatóan…
– Semmi gond nincs ezzel, simán megoldható! Petivel egy-egy szóból megértjük egymást, persze jobb lenne, ha ezek a szavak magyarul hangozhatnának el, de nem lesz baj az olasszal sem, probléma nélkül átállunk. Nem igazán értem, miért van erre szükség, de ha így akarja az edző, akkor így lesz.

– Hogyan tovább?
– Vasárnap a Padova ellen játszunk hazai pályán, ha győzünk, a jelenlegi negyedikről a harmadikra kerülünk. A világbajnokság miatt december tizedikéig szünetel a bajnokság, úgy volt, hogy előbb Argentínában, aztán Brazíliában, utána pedig Oroszországban töltünk egy-egy hetet nemzetközi felkészülési tornákon, de ez meghiúsult. Most egy hét pihenőt kapunk, aztán mi rendezünk egy tornát, egyébként meg edzünk. Ennyi.

– Mire lesz elég az az egy hét szabadság?
– Megyek haza a családhoz! Másfél hónapos a kislányom, Kira, és alig voltunk még együtt! Ha webkamerán lát, már megismer!

– Kikkel tartja a kapcsolatot válogatottbeli társai közül?
– Dávid Zolival gyakran beszélünk, örömmel hallom, hogy görög csapata húzóemberévé vált. Nagy Petivel is szoktunk diskurálni, ő mostanában a Bajnokok Ligájában is lehetőséget kap a német Friedrichshafen színeiben. Koch Robi is Olaszországban szerepel, amióta Nikola Grbics mögött játszik, teljesen más lett a stílusa, a hozzáállása, remélem, ez a válogatottnak is javára válik majd.

– Veres Péter megtalálta már a helyét Montichiariban?
– Volt egy kis hullámvölgye, de szerencsére itt voltam mellette, és segítettem neki. Jól érzi magát, jól is játszik, tehát nem érheti kritika.