Nem költöztetik el Pécsre a DVTK-t

Miskolc város alpolgármestere, Orosz Lajos nyílt levelet írt a DVTK tulajdonosának, Baranyi Sándornak, és azt tudakolta: jelenlegi formájában működik, működhet-e tovább a diósgyőri futballvállalkozás? A klub tulajdonosa külföldön tartózkodik, ezért Dlusztus Imre ügyvezető igazgató reagált, s adott választ a városatyának.

„Nem tudok róla, hogy a tulajdonos felkínálta volna az NB I-es indulási jogot a Pécsnek – vágott a közepébe Dlusztus Imre. – Nehezményezik továbbá, hogy Djordje Kamber játékjogáról ingyen lemondunk, csakhogy a légióst éppen azért nem tudjuk megtartani, mert az önkormányzat által ígért pénzek nem érkeznek meg hozzánk. Az sem fedi a valóságot, hogy a labdarúgók és az edzők március óta nem kaptak fizetést: licenchez ugyanis csak úgy juthattunk, hogy igazoltuk az alapfizetések folyósítását, az viszont igaz, hogy a májusi egyéb bérekkel tartozunk...”

Dlusztus Imre szerint Baranyi Sándor célja egyértelmű: üzemeltetni szeretné a DVTK-t, működőképes csapatot akar. Az alapemberek közül azért igazolhattak el többen is, mert az önkormányzat nem tartotta be a megállapodásokat, így nem tudták fizetni a játékosokat.

S hogy eladó-e a DVTK?

„Minden eladó, az egész csak tárgyalás kérdése – folytatta az ügyvezető igazgató. – Akár a város is megveheti a klubot... Amikor egy szabályosan elnyert munka műszaki tartalmát az önkormányzat munkatársai különböző ürügyekkel rendre megváltoztatják, az akadályozza annak az egyezségnek a megvalósulását, amely szerint a kivitelezésből származó hasznot, mintegy ötvenmillió forintot a futballba forgassunk vissza. Csodálkozik, hogy Baranyi Sándor visszafogta a klub támogatását? Most mondjam azt, hogy két év alatt 350 millió forintot áldoztunk a DVTK-ra, a helyi vállalkozói kör pedig ennek csak egytizedét? Tavaly áprilisban átadtuk az illetékeseknek a miskolci futball fejlesztésének koncepcióját, amely kitért a stadion rekonstrukciójára, az utánpótlás fejlesztésére, az akadémiai hálózat kiépítésére és az új diósgyőri városrészi központ megépítésére. A területért piaci árat fizetnénk, ott üzletek létesülnének, a város pedig a bevételből megrendelhetné a stadion felújítását. Valós, az önkormányzat által is ismert problémát oldanánk meg, méghozzá miskolci, borsodi alvállalkozók bevonásával. Csakhogy az érdekelteket másfél éve nem tudjuk egy asztalhoz ültetni... Így pedig nehéz kommunikálni, egyezségre jutni futballügyekben.”