Ez lett minden idők legjobb Haladása

Igaza van, Illés Bélával és Halmai Gáborral jó együtt dolgozni. Barátok vagyunk, ugyanakkor most tetszik, nem tetszik, ők a főnökeim. A felelősség mégis az enyém. Soha, egyetlenegyszer sem szóltak bele az összeállításba.

Halk vita sem zajlott önök között?

Azt nem mondtam. Van, amiben nem értünk egyet, de ez így természetes. A futball attól is szép, hogy sokan sokféleképpen látják. Olykor vitatkozunk, de még egyszer mondom, mindenben én döntök. Másként nem is vállaltam volna a munkát. Amúgy pedig csak köszönettel tartozom a klubvezetőknek, hiszen mármár tökéletes feltételeket teremtettek, a pénz rendben, idejében jött, a körülmények ideálisak, nekem csak a munkára kellett koncentrálnom.

Mégis el akart menekülni.

Azért ez így túlzás.

Nem fordult meg a fejében szezon közben, hogy összepakol, s otthagyja a hangulatos Szombathelyt?

De, voltak ilyen pillanatok. Az ember teszi a dolgát, az eredmények több mint biztatóak, aztán mégis megtalálják, kórusban szidják, és kikezdik. Bántott néhány tucat drukker szitokáradata, de azt mondtam magamban, olyan ember nincs, akit mindig mindenki szeret. Nekem nem kell mindenkinek megfelelnem, ráadásul a munkám alapján ítéljenek meg.

Ne beszéljünk mellé: a helyi kedvenc, Andorka Péter mellőzése miatt kezdték ki.

Sohasem állt szándékomban hatezer nézővel egyeztetni az összeállítást. Ami a támadót illeti, úgy gondolom, helyesen döntöttem, az eredmények engem igazolnak. De ne vesztegessünk erre több szót.

Azért csak rá kell kérdeznem, hogy mi lesz az ősztől. Együtt dolgozik majd Andorka Péterrel, illetve az ön által nyíltan is kritizált Tóth Norberttel?

Jó játékosok, van rájuk kereslet, találnak maguknak csapatot.

Világos beszéd. Ön biztos, hogy marad?

Még egyéves szerződés köt a Haladáshoz. Szívesen dolgozom itt, az emberek szeretik a futballt a városban, ráadásul a Hali eddigi legjobb eredménye az ötödik hely volt. Mi már biztosan túlszárnyaltuk ezt, hiszen legrosszabb esetben is negyedikek leszünk.

Nem jellemző önre a pesszimizmus.

Nem is vagyok az. De amíg nincs vége a szezonnak, nem jelenthetem ki, hogy megvan a bronz. Ráadásul Pakson kemény meccs vár ránk, szombati ellenfelünk lazán elintézte az Újpestet, nekünk is vigyáznunk kell. De győzni szeretnénk, mert akkor felállunk a dobogó harmadik fokára.

Azt ki meri jelenteni, hogy reális lenne a harmadik hely?

Természetesen. Ebben a csapatban benne van ez a teljesítmény. Remélem, a Haladás méltóképpen képviseli majd Magyarországot a nemzetközi porondon. S teszi ezt úgy, hogy az idényben három tizenhét és egy tizenkilenc éves fiút dobtunk mély vízbe.

Magasra tették a lécet. A következő évadban mi lesz a cél, a bajnoki cím?

Maradjunk a földön, még akkor is, ha nekem olykor szárnyal a fantáziám.