A rájátszás a szükséges rossz

Látják már az Európa-ligát?Látják már az Európa-ligát?

Á, nagyon messze van. Szerintem még csak az Intertotó-kupa burkolt változatába kerülhetünk be, onnan még messze a főtábla. Fontos meccs a Feyenoord elleni, de csupán az első lépés az úton.

Egy Breda-szintű csapatnak át lehet verekednie magát a Feyenoordon, majd, mondjuk, a Groningenen?

Azért a playoff átírja a dolgokat. De azzal enyhén fogalmazok, hogy nem a rájátszás élvez prioritást nálunk.

Hanem mi?

Rosszul mondtam: a szezon elején nem erre figyeltünk. A bajnokságban akartunk minél jobb helyen végezni, illetve kupadöntőt szerettünk volna játszani. A nyolcadik hely elfogadható, bár nem vertük a mellünket miatta. Az viszont egyértelműen csalódás, hogy sorozatban harmadszor vesztettünk a kupa elődöntőjében. Így maradt a playoff, amiért mi sem vagyunk oda, és a szurkolóink sem. A holland szövetség komolytalanná tette, változtatgatta a dátumokat, az utolsó utáni pillanatban dőlt el, ki is indulhat – ráadásul a csapatok közül semelyik sem ért egyet a rájátszással.

Mennyire egyszerű ilyen helyzetben felpörögni?

Elméletben könnyű, a gyakorlatról meg annyit, hogy profik vagyunk, ezért fizetnek bennünket. Csak éppen tavalyról rossz emlékeink vannak: akkor a BL-t buktuk el, előtte meg a kupaelődöntőt. Az utóbbi már az idén is „megvolt”.

Játszhat?

Úgy néz ki. A vártnál hamarabb gyógyult meg a nyaki sérvem, így kétszer csereként már beállhattam.

Ha vége a playoffnak, hazajön?

Vakációzni mindenképpen.

És utána? Hol lesz az otthona?

Az otthon mindig Magyarországon. De lehet, hogy előtte átmenetileg még egy-két évig Hollandiában is. Szóban már megállapodtunk, és az elmúlt tíz év tapasztalatai alapján mérget vehetek arra, hogy ez írásban is így lesz.