Újpest: kínos paksi baki

A paksi városházára nyugodtan kitűzhették volna a lila-fehér lobogót: a város újpesti megszállás alá került. Az év ezen szakaszában a szúnyogok szokták úgy ellepni a Duna-parti települést, ahogy azt most a IV. kerületi egyletért szorítók tették, bármerre fordult az ember, lilában feszítő drukkereket látott. Persze leginkább az italozók környékén – de mit tegyenek, ha szombat kora este a helyi múzeum és könyvtár zárva van...

A vendégszektor mögötti salakos pálya meg is telt az újpesti szurkolók autóival, ebből következik, hogy a számukra fenntartott lelátórészen legfeljebb leejteni lehetett volna azt a bizonyos gombostűt, felvenni nem. Mivel a másfélezer fővárosi fanatikushoz hasonlóan gondolkodott négyezer paksi is, a hazai klub históriás könyvébe kívánkozó adatot jegyezhettünk fel: az 1952-es alapítás óta nem voltak 5500-an bajnoki meccsen. Tegyük hozzá, a nézőcsúcshoz egy debreceni polgár is hozzájárult: szinte már az összes hely gazdára talált, amikor befutott a DVSC-TEVA tulajdonosa, Szima Gábor is; egy párnával komfortosabbá tett műanyag szék azért jutott neki is a VIP-páholyban…

A Loki első embere, valamint a többi szemlélődő abban a tudatban várhatta Arany Tamás első sípszavát, hogy amíg a forduló előtt mindössze kettő, a kezdés előtt már öt pont volt a violák hátránya, hiszen a listavezető DVSC-TEVA délután nyert Kispesten, és ezzel a kötelező győzelem terhét átpakolta vetélytársa vállára. Különösebb feszültség mégsem tükröződött az újpesti arcokon, jellemző, hogy egy és negyed órával a kezdés előtt még az jelentette a központi témát a bosnyák, angol és magyar játékosok alkotta társaságban, hogy kinek milyen tetoválás borítja a testét. A különböző feliratok és figurák elemzésének végül Szentes Lázár vetett véget, aki taktikai értekezletre invitálta a futballistákat.

Hogy mi hangzott el a vendégöltözőben, arról nincs tudomásunk, így csak tippelni tudunk arra, hogy a tréner nem azt kérte labdarúgóitól, húzzák magukra a Paksot. Holott a lilák éppen ezt tették, és hogy ez nem bosszulta meg magát, az elsősorban a szebbnél szebb védéseket bemutató Balajcza Szabolcsnak, másodsorban a fővárosiak egyetlen jelentős helyzetét gólra váltó Tisza Tibornak köszönhették. Habár nézhetjük ezt más szemszögből is: Kabát Péterék azért vannak versenyben a bajnoki címért, mert profi módon akkor csapnak le ellenfelükre, amikor kell.

A folytatásban már nem volt szerencséje az Újpestnek: a Paks hat perc alatt megfordította az állást. Noha a házigazdák talán az év legjobb játékával rukkoltak ki, ekkor még senki sem merte elkönyvelni, hogy legyőzik a látogatókat, hiszen a lilákról köztudott, hogy mentálisan roppant erősek. Az más kérdés, hogy – számunkra érthetetlen okok miatt – az együttes szellemi vezéreként is emlegetett Mario Bozsics, csakúgy, mint szerdán a Vasas ellen, ezúttal sem jutott szóhoz, márpedig a kispadról nehéz tüzelni a társakat… A vendégeknek nem is sikerült felpörögniük, így a végén a teljesen megérdemelt 3–1-es paksi győzelem mellett azt is kénytelenek voltak elkönyvelni, hogy a másfél órával korábbi helyzethez képest nem változott a helyzet, azaz maradt a DVSC ötpontos előnye.

Nem csoda, hogy a lefújást követően a négyezer PFC-drukker mellett Szima Gábor is felállva tapsolt…