Igazi emeletes önbizalom

Cristiano Ronaldo Londonban egy nagyszerű győzelem, két gól valamint egy gólpassz élményével gazdagodott – és ha korábban ecsetelt tervét megvalósította, egy igazi emeletes busszal.

Utóbbiról e helyütt csak azért teszünk említést, mert a portugáliai unokaöcsöknek és unokahúgoknak ajándékba szánt 10 ezer fontos szuvenír pontosan mutatja a 24 éves szélső fékezhetetlen és lehetetlent nem ismerő természetét, amely a futballpályán csapata kiismerhetetlen csodafegyverévé, önbizalomtól duzzadó vezérévé teszi.

Ahogyan láttuk ezt a Manchester United labdarúgójától kedd este is, amikor az Emirates Stadionban rendezett Bajnokok Ligája-elődöntőben többször is őrületbe kergette az Arsenal játékosait. Három alkalommal szinte szó szerint is: Pak Dzsi Szung vezető találata előtt tőle érkezett a keresztpassz, a második gólt ő ragasztotta mintegy harmincméteres szabadrúgásból Manuel Almunia kapujába, a harmadiknál pedig varázslatos manchesteri ellentámadás végén tette fel a pontot az i-re. S tekintve, hogy a mérkőzés 3–1-es vendéggyőzelemmel végződött, aligha tehetett többet együttese sikeréért.

Az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) hivatalos szakembereiben sem keltett hiányérzetet Cristiano Ronaldo játéka, legalábbis erre következtethetünk abból, hogy az elképesztően bőséges (manchesteri) kínálatból éppen őt választották a mérkőzés legjobbjának. Az pedig már-már szót sem érdemel, hogy az „emeletes busznyi” önbizalommal megáldott futballista szintén teljes mértékben elégedett volt – magával.

„Igen, azt hiszem, újra megtaláltam a legjobb formámat – vonta le az este tanulságát a manchesteri. – Az utóbbi néhány mérkőzést tekintve mindenképpen. Igazság szerint én mindig igyekszem jól játszani, csak nem mindig sikerül.”

A kissé együgyűen megfogalmazott gondolat nyilvánvalóan azokra az időkre utalt, amikor a 2008-ban a világ legjobbjának kikiáltott Cristiano Ronaldót is elérte a díjazottaknál valamiért rendszeresen az Aranylabda-átadás környékén jelentkező visszaesés. Eseté-ben hullámvölgy vagy gödör helyett azonban célszerűbb csúcsokon túli „lankákról” beszélni, hiszen tartós és jelentős formahanyatlás nála nem mutatkozott. Ahogyan csapattársa, a keddi mérkőzést provokatívan tizenegy felnőtt és tizenegy gyermek játékához hasonlító Patrice Evra fogalmazott: „Bár sokan bírálták a díj után, mondván, messze van a legerősebb formájától, valójában egyszer sem játszott igazán rosszul.”

Gólt azonban tényleg kevesebbet szerzett, a BL-ben például a csoportkör hat mérkőzésén egyetlen alkalommal sem sikerült bevennie az ellenfelek kapuját. Az egyenes kieséses szakaszban azonban új korszak kezdődött számára: az Internazionale elleni nyolcaddöntő (2–0) és a Porto elleni negyeddöntő visszavágóján (1–0) is betalált, kedden pedig duplájával oroszlánrészt vállalt a döntőbe jutás kiharcolásában. Tegyük hozzá, nem akármilyen gólokról van szó, hiszen Portóban és Londonban is távolról küldött bődületes erejű löketet a vetélytárs kapujába.

„Nem tudom megmondani, a kettő közül melyik a kedvesebb számomra – utasította vissza a játékot Cristiano Ronaldo. – A szabadrúgásnál arra figyeltem különösen, hogy kellő erővel lőjem meg a labdát, ez ugyanis rendkívül kellemetlen lehet a kapus számára.”

Ahogyan aztán tényleg igen kellemetlen, sőt a távolságot figyelembe véve egyenesen kínos élményt nyújtott Almuniának. A manchesterieknek viszont a sikeres elődöntő után legfeljebb amiatt fő a fejük, nehogy a római fináléban őket is utolérje a BL-győztest eddig sújtó átok: még senkinek sem sikerült megvédenie a címét.

„Miért ne nyerhetnénk újra? – csodálkozott a felvetésen a portugál szélső. – Mindig is hittem benne, hogy sikerül ismételnünk, ezért dolgoztunk idáig, és most jogos esélyt kaptunk arra, hogy meg is valósítsuk a tervünket.”

Ehhez pedig elengedhetetlen szükség lesz a „londoni” Cristiano Ronaldóra, aki hiába játszik hétről hétre Angliában, és hiába készültek fel belőle alaposan, az Arsenal elleni összecsapáson megállíthatatlannak bizonyult. Nem véletlen, hogy a – távozásukkal tüntetőkkel ellentétben – mindvégig a stadionban maradó hazai szurkolók a meccs végén tiszteletteljesen megtapsolták.

„Egyszerűen nem tudtak mit kezdeni vele – méltatta játékosát Sir Alex Ferguson, a United skót menedzsere. – Volt ugyan egy erős középpályánk, amely a lelkét is kitette a pályán, volt egy masszív védősorunk, de kellett valaki, aki valóban megzavarta az ellenfelet. Ezt a szerepet vállalta magára a ragyogó formában lévő Cristiano Ronaldo: elég volt eljuttatni hozzá a labdát, és az Arsenal máris gondban volt.”

S a Londont emeletes buszostul meghódító szélső lendületét látva biztosra vehetjük, Rómában is igyekszik majd értékes zsákmányt ejteni. Noha az olaszok szerencséjére a Colosseum nem eladó, BL-trófeára és aranyéremre ott is szert lehet tenni. Ilyen játékkal eléggé könnyen.