Hétfő reggel nyolcra ígérték, hétfő reggel nyolcra készen is lett. Fotósunk elmúlt hét közepén szervizbe adott gépét annak rendje és módja szerint javították meg, papír nem volt nálunk, de ők maguk kiderítették, garanciális a termék, így fizetni sem kellett. Ráadásul nemcsak az elromlott alkatrészt cserélték ki benne, hanem egyéb, a minél jobb működést elősegítendő elemekből is jobbakat tettek bele – hiába, itt rendben mennek a dolgok. Mindent a vevőért, a szolgáltatásnál nincs fontosabb. Tanulságos…
Mivel a magyar válogatott utolsó mérkőzését Bernben játszotta, természetesen nekünk is oda vezetett az utunk. A villamos gyors, halk és tiszta, az emeletes vonatról nem beszélve. Áramforrás, fogasok, a bőröndöknek külön tároló, kedves, készséges kalauz. Akit az sem hozott ki a sodrából, hogy a magyar szurkolók hangosan énekeltek, a szőke női hajjal mókásan kinéző vezérük pedig rendületlenül, fülsiketítően verte a dobot.
A berni állomástól együtt villamosozott a csarnokhoz a magyar kolónia (úgy nyolcra fel is fért…), megérkezésekor a szemerkélő esőben sörözgető német szimpatizánsok is nagyot néztek. Valahogy így telt az elmúlt tizenegy nap.
A magyarok jöttek (nem kevesen), a magyarok láttak (nem keveset), a magyarok győztek. Győzött a csapat, amely saját erőből vívta ki, hogy hat meccsen keresztül az elittel harcolt, győztek a drukkerek, akik minden nációt lepipáltak szurkolásban.
Felejthetetlen napok vannak mögöttünk!
