Közvetlenül Kanada után

A nagy bumm…!

Ekképp minősíthető a magyar válogatott bemutatkozása a svájci világbajnokságon, legalábbis ami a 4–3-ra végződő szlovák–magyar párharc utózöngéit illeti.

„Szakemberek, vezetők, újságírók jönnek velem szemben, és kérdezik, ha ilyen fantasztikusan küzdő csapatunk és varázslatos hangulatot teremtő szurkolóink vannak, hol bujkáltunk eddig” – mondta széles vigyorral az arcán Pat Cortina. A magyar szövetségi kapitány szavai árulkodók, s híven tükrözik a Zürichben péntek este eluralkodó hangulatot: gyakorlatilag mindenki a mieinket dicséri, még nemzetközi szövetség egy nappal korábban a magyarokat cikiző („Kik vagytok, és mit kerestek itt?!”) honlapja is megkövette a csapatot: „Voltak pillanatok, amikor a magyar válogatott teljesítményével történelmet írt Klotenben. A jégkorong-vb újoncának nincs miért szégyenkeznie. Bizonyított.”

Persze a nemzetközi szaksajtó is foglalkozott a mérkőzéssel, a szlovákok pedig alaposan megszorongatták kapitányukat, Ján Filcet, aki jobb híján a magyarok dicséretével próbálta felmenteni játékosait, de azért bevallotta, rendkívül megkönnyebbült, amikor 13 másodperccel a találkozó vége előtt Lubos Bartecko megszerezte a győztes gólt. S még mielőtt bárki azt gondolná, hogy a történtek után összezuhantak Ladányi Balázsék, meg kell jegyezni, erről szó sincs: már a meccs után is tudtak mosolyogni, a szombat kora délutáni edzésen pedig egy pillanatig sem látszott a srácokon a levertség. Az pedig láthatóan még inkább feldobta őket, hogy a dübendorfi jégcsarnokban vasárnap esti ellenfeleiket, a kanadaiakat váltották, ilyeténképpen sikerült összefutniuk velük a parkolóban. A nagy sztárok, Dany Heatley, Steve Stamkos és a többiek angyali nyugalommal osztogatták az autogramokat a miattuk odáig elzarándokoló kanadai hívőknek, miközben Szuper Levente és Matthew Lombardi néhány méterrel odébb barátságosan beszélgetett: ismeretségük nem új keletű, a Phoenix csatára ugyanis hét évvel ezelőtt Szuper csapattársa volt a Saint John Flamesnél.

Az edzésen hasonló gyakorlatokat dirigált Cortina, mint két nappal korábban, a különbség az volt, hogy a csendes csarnokban most többször lehetett hallani a kapitány dörgedelmes figyelmeztetését. „Lőni, lőni!” – kiabálta az egyik alkalommal, amikor néhány csatár a támadásvariáció befejezésénél inkább a passzt választotta. „Beszél, duma, gyerünk!” – mondta máskor, arra utalva, hogy az akciók felépítésénél szóban is segítsék egymást a játékosok.

Kovács Zoltán, a magyar szövetség főtitkára számtalan SMS-t kapott külföldi szakemberektől, sőt az IIHF vezérkarához tartozóktól is, s a gratulációk mellett ezek mindegyike kitért arra, micsoda fantasztikus hangulatot teremtett a csaknem háromezer magyar drukker a Kolping Arenában. Szó, mi szó, valóban csodálatos érzés volt átélni, hogy az A-csoportos vb-n gyakorlatilag hazai pályán játszottak Palkovics Krisztiánék, az pedig szinte már szívfacsaró volt, ahogyan a lefújást követően a drukkerek elénekelték az ő „hőseiknek” a Himnuszt, utána pedig Szuper Levente mikrofont kért, hogy a csapat nevében megköszönje a lelátó „teljesítményét”.

Gyaníthatóan ilyet sem sokat látott még az A-csoport…

Csapat és szurkolók tehát itt, Svájcban is egymásra találtak, ezen az idilli képen csak kicsit ront, hogy néhány magyar és szlovák „szurkoló” – nem biztos, hogy ez a legjobb szó rájuk… ­– összekapott, összeverekedett a pénteki mérkőzést megelőzően a csarnok előtt. Hogy ennek lesznek-e következményei – akár a 2014-es vb-kandidálásnál –, még nem tudni, azt viszont tény, hogy az esetről készült felvételek „természetesen” már az interneten keringenek. Miként a magyar–szlovák meccs összefoglalója, s az előbbivel ellentétben azt nem lehet elégszer megnézni.

Még úgy is, hogy ott van az a fránya utolsó tizenhárom másodperc…