Idegek nélkül

„…und ich rufe den Titelvertei-diger…”

„Ja, az én vagyok. Bocs, apu!”

Alig huszonnégy óra alatt bebizonyosodott, hogy Balzsay Károlynak még szoknia kell, nem a feltörekvő bokszolók egyike, hanem a WBO (Bokszvilágszervezet) nagyközépsúlyú világbajnoka. A krefeldi mérlegelésen is kedélyesen beszélgetett édesapjával, a magyar válogatott hajdani szövetségi kapitányával, idősb Balzsay Károllyal, amikor felhangzott Gerd Müller (ha már Krefeldnek a Bayer Uerdingen 1996-os Bundesliga-búcsúja óta ebben a sportágban sok örömben nem lehetett része, legalább egy névrokon idézze a dicső múltat) ringszpíker hangja, és véget ért a családi idill.

A legszebb ajándékot Hannától kapta

Addig ugyanis a boksz (profi gála ide, első címvédés oda) legfeljebb érintőlegesen került szóba. Csak hát ha boksszal ennyire megfertőzött embereket csodálatos hölgyek vesznek körül, még ők is megfeledkeznek a bunyóról. A főszerepet persze egy lassan kétéves kislány, Balzsay Hanna követelte magának, aki az impozáns krefeldi autószalon egyik sarkában gyorsan berendezett magának egy játszóházat. Autópálya, Lego, néhány baba – és máris teljes a boldogság. „A legtöbb játék itt volt, de csodálkoznék, ha minden meglenne, amikor elmegyünk. Ebben a rendetlenségben ez lehetetlen” – elemezte a helyzetet Reubl Tünde, Balzsay felesége, majd „A kisasszony gondoskodik az erőnlétemről” mondat kísére-tében az egyik irodát megcélzó lánya után iramodott. Ha lehet ilyet mondani, minden korábbinál nagyobb boldogsággal, mert eltelt az első éjszaka, amelyet Hanna születése óta először teljes egészében végigaludt. „Ajándék, de mekkora!” – csak ennyit tudtak ismételni a szülők.

Nem idegeskedik, mert attól nem lesz jobb

Még a nyugodt éjszakánál is nagyobb boldogságot szerzett az egykori válogatott tornásznak férje állapota. Nem is annyira a súlya (75.9 kilogrammal simán a 76.2-es limit alatt maradt), hanem a világbajnok barát és honfitárs, Erdei Zsolt által egyszerre irigyelt és átkozott nyugalma. Balzsay ezt sokszor, sok helyen elintézte már egy „Minek idegeskedjek, attól jobb lesz?” visszakérdezéssel, ám neje ennél többet szűrt le most belőle. „Jó ez így, legalább emiatt nem kell idegeskednem. A felhajtást, a felkészülést már megszoktam, de a meccsek környékét szerintem sohasem fogom. Sőt egyre rosszabb lesz, ahogyan nehezednek az ellenfelek” – fejtegette.

Ilyen alapon most ihletett állapotban kellene lennie, elvégre – papíron – Maselino Masoét nehéz lenne összehasonlítani a Balzsay által januári trónra lépésekor legyőzött Gyenyisz Inkinnel. A szamoai születésű, új-zélandi licenccel bokszoló Masoe és stábja vidáman álldogált a forgatagban, sokkal inkább emlékeztettek turistacsoportra, mint vb-címmérkőzés előtt álló bokszolóra és kíséretére. És még valami hiányzott belőle: a sokakat idegesítő nagyképűség, a minden alapot nélkülöző nagyotmondás. Nem akart fizikai vagy lelki terrort alkalmazni Balzsayval szemben. Vidáman bemért (75.8 kg), készségesen válaszolt mindenkinek, és ugyanúgy viselkedett ellenfelével szemben, ahogyan azt Madártól már régről megszokhattuk, és ahogyan Balzsay ebben is követte-követi barátját.

Ezeken jócskán volt idő elmerengeni, mert – és legyünk tényleg őszinték – hiába a kiosztott temérdek Balzsay-aláírás, hiába a fotók a családi almanachokba, Krefeldben mindenkit kizárólag Felix Sturm érdekel. Hiába nem született német (Adnan Caticként anyakönyvezték), hajlandó volt szakítani múltjával és átkeresztelkedni, Krefeldtől néhány kilométerre lakik, és ő a rendezvény alfája és ómegája. A plakátokról csak ő mosolyog a városra (hiába lesz ott a KönigPALAST-ban rajta kívül még 13 bokszoló…), az akkreditációs kártyákon a róla készült művészi fotó látható, a stábja pedig már-már idegesítő. A „nekünk mindent lehet, mert mi a nagy Felixszel vagyunk” „aurája” lengte körül őket, az extrém haj- és arcszőrzetviseletekkel tovább erősítették mindenekfelettiségüket, Sturm meg – pestiesen szólva – olyan laza volt, mint a Riga-lánc.

Felix Sturm a császár

Nem voltak túlságosan szimpatikusak, de amíg hozza az eredményeket és a nézőket, Sturm lesz a császár az Universum Box-Promotionnél. Miatta kellett kétezerrel kibővíteni a nyolcezres csarnokot, miatta kellett hatvan akkreditációs igényt „kapásból” visszadobni – és alighanem miatta lesz újabb bokszőrület az ősszel Németországban. Az ellenfélnek rendelt Szato Kodzsi ugyanis nem üti meg azt a szintet, amelytől kezdve valaki komolyan veszélyezteti az egyébként tényleg jó (de nem extraklasszis!) Sturm trónját. „Láttam a srác néhány meccsét, és reménytelen. Olyan, mint az egyik rokonom fénykorában…” – hangzott a minősítés Balzsaytól.

A félreértések elkerülése végett: a közelebbről meg nem nevezett rokon már nincs a pályán.