A Porto felett szerdán aratott Bajnokok Ligája-diadal után magyarázta Cristiano Ronaldo, a Manchester United emblematikus figurája, hogy a csapat előtt továbbra is célként lebeg a maradék három trófea (bajnokság, Bajnokok Ligája, FAkupa) megszerzése az előttünk álló egy hónapban. Sajnos nem ismerjük személyesen Sir Alex Fergusont, de nem tudjuk elképzelni róla, hogy ne értene egyet a portugállal – ezért volt meglepő az Everton ellen harcba küldött kezdőcsapata, amelyben Ronaldo, Wayne Rooney, Ryan Giggs és Edwin van der Sar sem kapott helyet. Sőt még a keretben sem.
Nos, olyan is lett az MU futballja.
A legutóbbi két bajnokin két győztes gólt szerző 17 esztendős Federico Macheda mintha tanulóévei elején járna, olyan „hatékonysággal” dolgozott (akadt egy felpörgetett passza, amely után a lelátón kötött ki a labda), a nála egy évvel idősebb Danny Welbeck labdaérintései a harmadosztály színvonalát idézték, de az egész csapat támadójátéka kifulladt annyiban, hogy valamiképp elterelgette a labdát az Everton tizenhatosáig. A jelek szerint ezek a játékosok nem képesek zavarkeltésre, pedig a zöldfülűnek nem nevezhető Carlos Tévez is a pályán lófrált. Fergusonék szerencséjére az Everton partner volt a futball megcsúfolásában; s mivel itt már nincs újrajátszás, a gól és majdhogynem esemény nélküli, gesztikulálásokban viszont roppant gazdag 90 perc leforgása után kénytelenek voltunk várni, hátha történik valami a következő fél órában.
Történt hát! Van der Sar helyettese, a rendes játékidőben egy bravúrt azért bemutató Ben Foster kis híján összehozta az Everton győztes gólját a hoszszabbításban – de mivel megúszta, a tizenegyespárbajra maradt a döntés. Abban pedig a liverpooliak voltak pontosabbak (tőlük Tim Cahill rontott, míg a túloldalon Dimitar Berbatov és Rio Ferdinand is), így ők jutottak be a döntőbe, Ronaldo meg búslakodhat, mert ez az idény trófeahalmozás tekintetében már nem lesz olyan, amilyennek eltervezte.
S nem ő tehet róla.
