Látványos gólok meccse
Szinte hihetetlen, de a meccs előtt egyértelműen Jarmo Ahjupera tetszett a legvidámabbnak. Ez csak azért tűnt furcsának, mert az észt csatár néhány hete, a Fehérvár elleni Ligakupa-mérkőzésen síp- és szárkapocscsonttörést szenvedett.
„A baleset óta először vagyok itt, az ETO-parkban, a fehérvári meccs óta most bicegtem be először az öltözőnkbe – mondta mosolyogva a két mankóra támaszkodó futballista. – Hogy miért van jókedvem? Edzőnk, Dragoljub Bekvalac már a kórházban meglátogatott, és megemlítette, nagyon sajnálja, ami történt, de az ilyen sérülések sajnos a futball velejárói. A szakvezető azt mondta, várja, hogy felépüljek, mert számít rám a csapatban. Amíg a kórházban és otthon feküdtem, rájöttem, akármilyen balszerencsés is voltam annál az ütközésnél, csak saját magamat hozom nehéz helyzetbe, ha búslakodom. Nincs értelme sajnáltatni magam. Tudom, hogy ebben a szezonban már nem játszhatok, de remélem, a srácok megnyerik az MK-t, és az ősszel már európai kupameccsen futballozhatok…”
A győrieket felvillanyozta a légiós pozitív szemlélete, s az a hír is jobb kedvre derítette a futballistát, hogy hamarosan hazautazhat Észtországba, hiszen ott folytatódik majd a gyógykezelés. Az ETO egyébként speciális berendezést bérelt, amely a csont gyógyulási idejét felére csökkenti.
A csatár helyére Bojan Brnovics került az ETO támadósorába, aki pénteken három góllal keserítette el az MTK híveit. Így arra lehetett számítani, hogy a kék-fehér védők megkülönböztetett figyelemmel kísérik majd a montenegrói csatárt – ehhez képest Bojan Brnovics már az első perc végén helyzetbe került, igaz, néhány centivel a kapu fölé fejelt.
Ha már a sérülteknél tartunk: nem lépett pályára Stark Péter, a győriek csapatkapitánya. Lapunk kérdésére elmondta, hogy még Kispesten kapott rúgást a térdére, és a múlt pénteki, MTK elleni meccsen már érezte, hogy újra problémája van ezzel a sérüléssel. Stark Péter szerint gyulladásról van szó, de úgy gondolja, hamarosan visszatérhet.
A fővárosiak a pénteken 3–1-re elvesztett bajnoki meccs után úgy látták, az első győri gólig jobban futballoztak az ETO-nál, ám kihagyták helyzeteiket, ezért vesztettek.
Ezúttal az első nagy lehetőséget Lencse László remek mozdulattal gólra váltotta, s jól tudjuk, a kupában milyen értékes az idegenben szerzett gól.
Ám a hazaiak nem estek kétségbe, még az első félidőben fordítottak, miután Bajzát Péter tíz méterről nagy erővel a kapu jobb oldalába lőtt, majd a névnapját ünneplő Tokody Tibor rúgott fantasztikusan nagy gólt a jobb felső sarokba.
A látványos gólok meccse volt ez, igaz, úgy tetszett, az orvosok kerülnek főszerepbe: Mladen Lambulics már a második percben megsérült, és bár a másik oldalon David Odikadze nem kért cserét, az első félidőben kétszer is majdnem öt percig ápolni kellett. Kemény, szikrázó csata volt ez, amelyben Tokody Tibor is a földre került, de mert a játékvezető nem látta az esetet, a második hazai gól szerzője az asszisztensnek adott tanácsot: „Jelezzed, ha felrúgnak!”
Tekintettel arra, hogy a bajnokság őszi szakaszát mindkét csapat elrontotta, a kupa lehetetett a mentsváruk. Talán ez a magyarázata annak, hogy igen nagy küzdelem volt a második félidőben is, ám ez a játékrész iramában és főleg színvonalában lényegesen elmaradt az első negyvenöt percétől. A vendégcsapat volt ekkor aktívabb, de mert egyenlítenie nem sikerült, továbbra is nyílt a párharc: nem tudni, hogy erről az ágról melyik együttes jut a fináléba.
Jó: Sztevanovics, Sztanisics, Tokody, ill. Szekeres, Hidvégi, Lencse
