éltették a kecskeméti labdarú gókat, a játékosok annyi pacsit osztottak ki a kerítés mentén, hogy mindegyikőjük piros tenyérrel vonult be az öltözőbe.
Bevált a hazaiak emberfogásos taktikája
Rosszul kezdte a mérkőzést az Újpest: Szentes Lázár együttese az eddigi tavaszi mérkőzésein csupán egy gólt kapott, ám ezúttal nyolc perc sem kellett ahhoz, hogy kapott góljaik száma megduplázódjon.
Tomiszlav Szivics különleges taktikát választott erre a mérkőzésre: olykor háromnégy labdarúgójának is követő emberfogással kellett együtt mozognia az Újpest egy-egy játékosával. A szigorú hadrend hosszú ideig működött is, támadásban veszélyesebb volt a KTE, védekezésben jól zártak vissza a kapujuk elé, onnan startolva pedig nemegyszer egyérintőzve hozták fel a labdát, az akciókat rendre lövéssel befejezve. Az Újpesttől sem ijedt meg tehát Tomiszlav Szivics együttese, bátran, önbizalommal telve játszott az első félidőben.
„A kulcs az emberfogás volt – mondta a lefújást követőena KTE szerb edzője. – Vladan Csukicsnak Mario Bozsicsot, Némedi Norbertnek pedig Jucemart kellett kivennie a játékból, ez a taktika tökéletesen működött. A középpályán rendre emberelőnyt tudtunk kialakítani, a lendületből érkező játékosok pedig veszélyes lövésekkel fejezték be a támadásokat. Ennyin múlott a siker…”
Az újpesti fejeseknek nem volt ellenszere
Az Újpest viszont ezúttal is kihasználta legnagyobb fegyverét: előbb szabadrúgásból, majd szögletből egyenlített, azaz hiába készült az ellenfél szakmai stábja fel ezekre a szituációkra, az ellenszert ezúttal sem sikerült megtalálni. A szép gólt szerző Csordás Csaba nem véletlenül dühöngött az öltözőfolyosón a lefújást követően.
„Főleg a második bekapott gólunk miatt vagyok ideges – mondta a kecskeméti középpályás. – Ilyen egyszerűen nincs, nem lehet három méterről gólt kapni, a kapusnak úgy kell kijönnie ilyen szituációban, hogy »letaroljon« mindenkit. Sokat készültünk a szögletekre, a héten többször is gyakoroltuk őket, erre tessék… Nem tagadom, bosszús vagyok.”
A pimasz gólt jó előre eltervezte
Amikor szóba került Csordás Csaba szép gólja, a játékos elmosolyodott. A rutinos labdarúgó elárulta: régóta várt már egy ilyen helyzetre.
„Amikor hozzám került a labda, már tudtam, hogy megcsinálom a cselt – vigyorgott pimaszul Csordás Csaba. – Régóta várok egy ilyen szituációra, a védők megpróbáltak ugyan bevetődve menteni előlem, én viszont higgadt maradtam, és miután elhúztam a labdát, a kapuba lőttem. Élvezetes mérkőzést játszottunk, összességében nem vagyok csalódott az egy pont miatt, igaz, könnyen három lehetett volna belőle. A közönség viszont így is megtapsolt bennünket, és ez az igazi értéke a labdarúgásnak.”
Tomiszlav Szivics nem hiába mondta a találkozó előtt: „Legyen ez a szombat a foci ünnepe Kecskeméten!”