A versenyfutás folytatódik

Aranycsata.

No, ez volt az a jelző, amit a legkevésbé szívesen használt a mérkőzés minősítésére a találkozó előtt a két szakvezető. A két régi harcostárs, mi több, két hajdani szobatárs.

Merthogy a PMFC trénere, Róth Antal, meg a Gyirmót szakvezetője, Kiprich József pályafutása nemcsak a válogatottban ért össze. Egykoron a Feyenoordban klubtársak is voltak, s a szombati meccs előtt kedélyes hangulatban idézték fel a rotterdami közös napokat. Csupán egyvalamiben nem jutottak közös nevezőre: Kiprich József azt állította, sohasem unatkozott életében úgy, mint azokban az időkben, tudniillik nem volt méltó kártyapartnere. Róth Antal ellenben úgy emlékezett, hogy az egykori remek csatár a mai napig tartozik neki a römiadósságaival...

Ami már most a rangadót illeti: az éllovas pécsiek részéről nem titkolt cél a feljutás kétévadnyi másodosztályú tisztítótűz után. Ám az edző szerint korai lenne a tavasz elején kétszereplősre szűkíteni a versenyfutást. A Pápa és a Kaposvölgye is ugrásra kész – más kérdés, hogy utóbbi nem adta le licenckérelmét az élvonalra, így pedig érdemi élvonalbeli tervei aligha lehetnek.

Nem úgy a forduló előtt második Gyirmótnak, ahol Kiprich József szerint a tulajdonosok szívesen vállalnák, hogy a klub kilépjen a „nagy testvér”, az ETO árnyékából (bár a hivatalos célkitűzés egyelőre a dobogó). Egyben cáfolta azt a szóbeszédet, miszerint feljutás esetén a csapat áttelepülne a minőségi futball nélkül maradt Sopronba.

Aranycsata.

Bármennyire is kapálóztak e minősítés ellen, valamennyi érintett számára egyértelmű volt: a forduló előtt azonos pontszámmal álló (igaz, a PMFC eggyel kevesebb fellépést jegyez) két együttes párharcának győztese egy lépéssel közelebb férkőzhetett volna az NB I-hez. Ennek megfelelően az előző három tavaszi fellépésén 6-0-s gólkülönbséggel kilenc pontot begyűjtő PMFC ambiciózusan kezdte az ütközetet. A tíz forduló óta veretlen látogatók a két csatár, Laki Balázs fürgeségére és Tóth Norbert gólerősségére (a támadó tizenegy meccsen tizenháromszor volt eredményes) építették kontrafutballjukat.

A szorgalom azonban nem párosult hatékonysággal, mert a pontosság egyik félnek sem volt erénye szombat kora este. A támadóharmadban az építkezések rendre megbicsaklottak a pontatlan, olykor ötlettelen passzok miatt. A váratlan, meglepő húzások erős hiánycikknek számítottak. Így összességében nézhető, viszont korántsem közönségbarát futball zajlott a pályán. Ahogy a szakzsargon mondja: taktikai csata dúlt. Csak hát Pécsen az is feladat lesz, hogy visszacsalogassák a stadionba az évek során elvadított nézőket. De ehhez már nem elég csak pályán lennie a PMFC-nek, mint a régi békeidőkben; mostanság illő minőséget is produkálni. Persze egy új társulat építésének megvannak fejezetei, s ezek a szakmai állomások át nem ugorhatóak… A lényeg: az első felvonás legígéretesebb hazai próbálkozása az örökifjú, 37 éves Szabados József fejese volt, míg a túloldalon Laki Balázs ziccerben lehetetlenül rosszul rúgta meg a labdát.

„Munkás!!!” – ordította a kapu mögötti szurkolói mag (utalva a klub hajdani nevére) a második félidő elején. S nem is fölöslegesen: a folytatásra egy tempót váltó, munkásabb Pécs érkezett, és a szorgoskodásnak gyorsan meg is lett az eredménye. Az addig jó néhány lelátói kritikát begyűjtő Kulcsár Árpád úgy csúsztatta Boros Tamás kapujába a labdát, hogy azt hajdan sem Róth Antal, sem Kiprich József nem tette különbül. Ez volt az eddig 105 élvonalbeli meccset jegyző 34 éves fedezet harmadik gólja az évadban.

Amely egyben jeladásnak is számított, hiszen a Gyirmót is váltott, majd egyenlített: Tóth Norbert 22 méterről márkás lövéssel küldte a labdát Herbert Roland hálójába. A pécsi kapusnak 513 perc után lezárult nagy góltalansági sorozata.

Aranycsata.

A PMFC 1–1 után érezhetően arra törekedett, hogy egy nagy rohammal újra megszerezze a vezetést, és ezzel a táblázaton lerázza magáról fő riválisát. De már csak helyzetekig jutott, az viszont kevés volt ahhoz, hogy visszavágjon az őszi, gyirmóti 2–0-s vereségért. Bár a vesztett pontok tekintetében így is jobban állnak a pécsiek, igaza lett Róth Antalnak és Kiprich Józsefnek: a csúcstalálkozó tényleg nem tette izgalommentessé a hátralévő fordulókat.

Nyugaton a harc a feljutó pozícióért folytatódik.