Nem szabad, hogy kialudjon a tűz

Merthogy…Merthogy…

Azt a bajnokit az a játékvezető fújta, aki szombaton Albániában is vezette a mérkőzést, és azon a meccsen Dzsudzsák Balázs feltűnően sokat reklamált Björn Kuipersnél, félő volt, hogy emlékeznek egymásra. Nem tudom, lehet, hogy Balázs nem is tudott róla, hogy ez a játékvezető már vezetett neki mérkőzést, de nekem ilyen apróságokra is oda kell figyelnem. Sokszor nüanszokon múlik a siker.

Látni kell, hogy voltak nagyon súlyos hibák is

A Juhász Rolandot helyettesítő Vaskó Tamással elégedett volt?

Nem lehetett panaszom rá, védekezésben keveset hibázott, ha kellett, egyszerű módszerekkel védte meg kapunkat a góltól, és nem kockáztatott sokat. Nem csalódtam benne, ezt vártam tőle.

És mit várt az albánoktól?

Nagyjából azt kaptam, amire számítottam. Az albán válogatott Tiranában bármelyik együttes számára nehéz ellenfél, itt ma már senki sem mehet biztosra. Hirtelen nem is emlékszem, mikor kaptak ki legutóbb hazai pályán. Ennek tudatában rendkívül fontos győzelem volt a szombati.

Akkor egyetért azzal, hogy ez „munkás” mérkőzés volt?

Abszolút egyetértek. A játékosok rengeteget dolgoztak a kilencven perc alatt, biztos vagyok benne, hogy mindenki kihajtotta magát. El kell ismernem, küzdelmes meccs volt. Mindamellett ez a győzelen további önbizalmat kell, hogy adjon, de nagyon fontos, hogy a játékosok megértsék, ezen az úton kell tovább haladnunk. Az viszont óriási hiba lenne, ha elhinnénk, hogy ezt követően minden mérkőzésünket megnyerjük…

Jó, hogy ezt mondja, ugyanis ennek a találkozónak a legnagyobb kritikája az lehet, hogy ezúttal is volt néhány olyan labdavesztésünk, amelyet jobb csapat biztos hogy góllal büntetett volna…

Nincs mese, ezeket a hibákat ki kell küszöbölnünk. Tisztában vagyok azzal, hogy van még mit csiszolni a játékunkon, való igaz, szombaton egy erősebb válogatott könnyen megbüntethetett volna bennünket.

Az igazán nehéz edzői feladat csak most jön!

Ott volt például az első félidőben Huszti Szabolcs felezővonalnál eladott labdája, amelyből lerohantak bennünket az albánok, és majdnem gólt lőttek. Jól láttam, hogy a kispadról felpattanva hosszú másodpercekig szúrós szemmel nézett játékosára?

Mérges voltam, de nem csak Huszti Szabolcsra. Abban a szituációban Vaskó Tamának már nem lett volna szabad felpasszolnia neki a labdát, a társa háttal állt a mezőnynek, kiszorított helyzetben volt. Ezeket a hibákat a Málta elleni mérkőzésig mindenképpen elemezzük. Összességében azért bizakodó vagyok, hiszen ezúttal jóval kevesebb labdát szórtunk el, mint a korábbi meccseinken.

A találkozót követő sajtótájékoztatón azt nyilatkozta, hogy a magyaroknak vannak álmaik, ön viszont realista, és egyelőre csak a Málta elleni mérkőzésre koncentrál. Mit jelent ez?

Aki ismer, tudja, hogy nem szeretek előre szaladni, álmodozni pedig főleg nem. Napról napra, meccsről meccsre gondolkodom, csak az vihet előre, ha mindenki maximális koncentráltsággal végzi a saját feladatát. A szurkolók persze ettől még álmodozhatnak, nincs ezzel semmi probléma. Számomra viszont az a legfontosabb, hogy a Tiranában szombaton megszerzett három pont mellé szerdán Málta ellen még hármat hozzátegyünk. Ez is rendkívül nehéz edzői feladat lesz, tartani kell a tüzet a játékosokban, senki sem lehet elégedett magával. Nehéz napok előtt állunk.

Egy-egy ilyen győzelem után azért megiszik egy pohár jó bort? Leülnek a stábbal, és koccintanak?

Természetesen. Ha az ember kikap, azért gördít le egy pohár bort, ha pedig nyer, azért. Nagy ünneplésre, hajnalig tartó mulatozásra azért senki se gondoljon, ilyenkor összejövünk a szálloda éttermében, kérünk egy üveg jó italt, és miközben a mérkőzésről beszélgetünk, elkortyolgatjuk. A játékosoknak viszont korán takarodót fújtunk, alaposan kihajtották magukat szombat este, van mit kipihenniük. Szerdán Málta elleni észnél kell lenniük…