Ez a fejesek éve lesz

Noha alig telik el két óra aközött, hogy az alvásidőt az iskolai társakhoz képest jelentősen rövidebbre szabó másfél csapatnyi fiatal szerelést húz, és hogy a Fáy utcai sporttelep szakvezetői szobájában Komjáti András humoros megjegyzéssel megnevetteti a Kiss László monológját hallgató edzőkollégákat, mind a foglalkozáson részt vevő srácok, mind pedig a Vasas akadémiájának felépítésére, filozófiájára kíváncsi érdeklődők rengeteg tapasztalattal gazdagodnak.

Hétköznap lévén már reggel nyolckor a műfüves sátorba irányítja az U15-ös és U16-os korosztály délelőtti, egyéni képzésekre specializálódott gyakorlásait vezető stáb a labdarúgókat. A stáb kifejezés nem véletlen, mert az akadémia három plusz egy korcsoportját (a legfiatalabbak fele még nem kezdte el a középiskolát) összesen tíz tréner koordinálja, s ebből a heti három, a gimnáziumi tanórák előtti foglalkozást négyen vezetik.

A brazil bemelegítéstől az egyéni foglalkozásig

Mielőtt az U15-ös gárdáért felelő Endrész Pál „brazil bemelegítéssel” hangolná rá a reggeli feladatsorokra a társaságot, Komjáti András oda-odalép egy-egy sráchoz, és arról érdeklődik, hogyan teljesített a hét végén. S még mielőtt bárki tájékozatlansággal vádolná a Vasas-mestert, rögzítsük: a felnőttekkel korábban bronzérmet szerző szakember jelenleg a 19 évesek csapatát edzi, s a saját együttesén túl fejleszti az akadémia többi korosztályának védőmunkáját. S nem is akárhogyan…

„Most is olyan hibát vett észre, és korrigált egy játékosnál, amelyre kevesen figyelnének fel – mondja Gabala Ferenc utánpótlás-szakágvezető, amikor Komjáti András egy helytelen testtartást javít ki, majd az akadémiáról ad tájékoztatást. – Természetesen amellett, hogy kitűnő szakemberek nevelik a gyerekeket, a körülmények is adva vannak a minőségi munkához. Több részből áll a tevékenységünk, koncepcionális tervet dolgoztunk ki: szeretnénk, ha idővel szorosabb kapcsolat alakulna ki az akadémiai és a felnőttcsapat között, amely eredményeként egyre több játékos kerülhetne fel a Vasas első együtteséhez. A mai világban persze az anyagi boldogulásra is gondolni kell, ezért nekünk is célunk, hogy sikerüljön értékesíteni, külföldi klubba segíteni a tehetséges gyereket.”

A tökéletesség érdekében testközelből irányítanak

Az edzők azonban egyelőre a jelenre koncentrálnak, és ennek szellemében dolgozzák ki a napi, heti, illetve hosszabb távra elképzelt edzéstervet. Ahogy a délelőtt, úgy az egész fél év a fejjáték jegyében zajlik: Komjáti András a védőkkel, Kiss László a támadókkal gyakoroltatja a fejeseket.

„A délelőtti képzéseknek köszönhetően jelentősen több a labdaérintések száma, és nekünk is több időnk van javítani a hibákat – közli Kiss László azt követően, hogy számtalan fejessel befejeződő támadásvariációt gyakoroltat a keret középpályásaival, csatáraival. Ő aztán szakember a javából, hiszen aki látta, aligha feledi az 1981-es norvégiai vb-selejtezőn mutatott varázslatát, amikor fejjel és lábbal is eredményes volt. – Ezt az idényt a fejelés tökéletesítésére szánjuk. Nem gondoljuk, hogy rögvest látványos javulás mutatkozik, de öt év múlva tapasztalható lesz a pozitív változás. Tudatosan fejlesztünk: előbb kézből dobott labdákkal gyakorolunk, majd a beadásokra történő érkezéssel foglalkozunk, az utolsó lépcsőfok pedig a gólszerzés.”

Ez a kulcsmondat. Sajnos a mai magyar futballban óriási hiánycikk a jól és gólveszélyesen fejelő labdarúgó.

„A gyerekek fogékonyak, de fontos, hogy testközelből irányítsák őket, mert csak akkor tudnak előrelépni, fejlődni – állítja Komjáti András. – Amikor én vezetem a gyakorlómeccset, és a pályán belülről tudok információt adni a srácoknak, látni, hogy jobban koncentrálnak a következő mozdulatokra. Követelni kell, automatizálni a labdarúgóknál a különféle figurákat, az egyes mozdulatsorokat, és akkor meccshelyzetben is jól dönt a játékos.”

A gyerekeket az iskolában sem kímélik

A Vasas Akadémia külön, a labdarúgócégtől független költségvetéssel működik, a gyerekek amatőr szerződést írnak alá az egyesülethez, amelynek fejében a vezetőség biztosítja számukra a középiskolai tanulmányok térítését, az edzéslátogatás lehetőségét, valamint a nívós nemzetközi tornákon való szereplést. Bár néhány vidéki futballista kollégiumi szállást kap, a Vasas a többi akadémiával ellentétben nem hisz a bentlakásos képzés sikerében, ezért zömében budapesti játékosokat foglalkoztat, akiknek nem kell elszakadniuk a családtól.

S az iskola sem szorul a háttérbe: a mozgalmas, intenzív délelőtti gyakorlást követően a srácok hátizsákkal a vállukon sietnek az angyalföldi Hajdu utcai gimnáziumba, ahol ugyanazon elbírálás alá esnek, mint a többi diák. Sőt az aerobikórát tartó tornatanár – aki a programot a Vasas szakembereivel közösen dolgozta ki – nagyobb tempót is követel a foglalkozás során a futballistáktól.

Amíg a tréning után a játékosok suliba indulnak, addig az edzők átbeszélik s véleményezik az aznapi produkciót, majd Komjáti András jelzi Kiss Lászlónak, dicséretes, hogy a Puskás-stadion melletti szoborparkban (ahol egykoron a legendás kettős rangadók előtt melegítettek a futballisták) s francia klubjánál, Montpellier-ben is kőbe vésték már a nevét, ám a harmadik feliratra azért jó lenne még legalább harminc évet várni… Holott – ismerve a Vasasban nyújtott teljesítményét – joggal gondolhatnánk, hogy már ott lenne a helye a legendák között.

Mindenesetre az edzői stáb, és az akadémia szakmai munkáját felügyelő team azon munkálkodik, hogy mihamarabb tökéletesen felkészített, minőségi profi labdarúgásra alkalmas fiatalokat adjon a felnőtteknek.

A gyakorlatot látva kijelenthetjük: a fejükkel nem lesz gond.