Visszatérés a múltba

A világranglista első és tizenegyedik helyezettjének mérkőzése papíron mindenkor rangadó, ahogyan az Európa-bajnok és az Eb-bronzérmes, de ha úgy tetszik, a csoportelső és csoportmásodik összecsapása is. Ehhez képest rögtönzött internetes barangolásunk során kiderült, a vendégcsapat győzelmére legalább nyolcszoros pénzt fizetnek a jegyzett fogadóirodák. Ennyire lenyűgöző volna a 2007 elején elkezdett sorozat, amelynek keretében a spanyol válogatott immár 29 találkozó óta őrzi a veretlenségét?

Nyugodtan mondhatjuk, hogy ennyire, ráadásul segíti a hazai együttest, hogy a XXI. század egyik meglepetéscsapatából (2002-es vb-, majd 2008-as Eb-bronz) a két „atombiztos” centerhalf, Gökhan Zan és Servet Cetin el sem utazott Madridba, Gökhan Gönül, Hamit Altintop és Gökhan Ünal szereplése pedig kérdéses. „Sajnos nekem nem adatik meg a választás szabadsága, szemben kollégámmal – mondta Fatih Terim, a törökök szövetségi kapitánya. – Tudom, hogy a spanyoloknál néhányan kisebb sérüléssel bajlódnak, Iniesta meg nem is játszhat, de ilyen kiváló erőkből álló keretnél ez fel sem tűnik. Kár, hogy ez rólunk nem mondható el.”

A Terim által említett kolléga, Vicente del Bosque persze igyekezett magasztalni a törököket („Agresszívek, hegyeket képesek megmozgatni, és minden szögből lőnek. A két középhátvédjük hiányzik ugyan, de így is jó csapatuk van. Mehmet Aurelio a Betis mozgatórugója, Semihet és Nihatot se feledjük, Emre Asikot és Ibrahim Üzülmezt pedig a Besiktasból ismerem”), de azért ő is tudja, a hazai győzelmen kívül minden más madridi eredmény meglepő lenne.

Különösen úgy, hogy őt aztán végképp nem lehet megvádolni az ellenfél, illetve a helyszín ismeretének hiányával. Az egyik nem annyira sikertörténet, a másikra meg azóta sem volt példa. A török élklubban, a Besiktasban még egy szezont sem húzott le (8 győzelem, 5 döntetlen és 4 vereség volt a mérlege, amikor 2005-ben elküldték), a Real Madridban meg a 2003-as menesztése óta nem találták meg azt az edzőt, aki a hazai mellett a nemzetközi porondon is a csúcsra tudja vezetni a gárdát. Feljegyzések szerint 35 évet húzott le a „blancóknál”, ebből az utolsó négyet vezetőedzőként – két-két bajnoki cím és BL-győzelem, valamint spanyol Szuperkupa-, európai Szuperkupa- és világkupasiker színesítette az eredménylistáját. A távozása óta eltelt több mint öt évben négy serleg került a Bernabéu vitrinjébe, csak éppen összesen, és kizárólag Spanyolországból.

„Érzelgős ember vagyok, de nem nosztalgikus – mondta a legnagyobb madridi arénába edzőként 2003 után először visszatérő Del Bosque. – Nem tudom, mit fogok érezni, amikor leülök a kispadra, de a győzelem fontossága alighanem eltereli a figyelmemet a múltról. Aki ellenségeket akar keresni nekem, ne tegye, mert sokkal több kellemes emlékem van Madridból, mint fájdalmas. Újra családi körben leszek.”

Csak éppen már a hazaérkezése után csalódást okozott a családnak, mert nem hívta vissza a keretbe a selecciónból 2006 szeptembere óta hiányzó Raúlt, hanem – például elődjéhez, Luis Aragonéshoz hasonlóan – újra a Fenerbahcéban felemás szezont futó Dani Güizát mozgósította. „Néhány meglepő reakció is érkezett, de kitartok a döntésem mellett. Tehát Güiza jön, Raúl nem – jelentette ki Del Bosque. – Valaki azt mondta, bátor vagyok, mások meg azt, hogy gyáva. Szerintem egyiküknek sincs igaza. A keret érdekében határoztam így. Güizát a tudása miatt hívtam meg, ő sokkal jobban kiegészíti Fernando Torrest vagy Fernando Llorentét.”

túlzás.”