„A kapusokon múlhat”
A kétszeres Bajnokok Ligája (2006, 2008) és háromszoros európai Szuperkupa-győztes (2005, 2006, 2008) Ciudad Real kapusaként várja vasárnap egykori együttesét, a kétszeres KEK-győztes (1992, 2008) és BLdöntős (2002) MKB Veszprémet a világ egyik legjobb kapusa, a vajdasági Adáról származó, 29 éves Sterbik Árpád. A spanyol válogatottba is meghívott vbbronzérmes (1999, 2001) játékost ezer szál köti Magyarországhoz, különösen Veszprémhez.
Mikor beszélgetett legutóbb veszprémi barátaival?
Szinte nem is telik el úgy nap, hogy ne hívnánk egymást telefonon, pedig rettentően mozgalmas az életünk, egymást érik a meccseink. Szóval tudunk egymásról, és persze nem csak szakmai kérdésekről beszélgetünk.
Kit hív a leggyakrabban?
Nem strigulázom a telefonhívásaimat, de talán Perkét, vagyis egyik legjobb barátomat, Dejan Pericset.
Vele viszont biztosan ejt néhány szót a szakmáról.
Ez magától értetődik, mindketten kapusok vagyunk. Ugyanakkor bennünket nem csak Veszprém köt össze, a mi útjaink nem csupán a veszprémi csapatnál találkoztak.
Miként lettek barátok?
Kilenc évvel idősebb nálam, vagyis elég nagy közöttünk a korkülönbség. Amikor én elkezdtem profiként védeni, ő már befutott játékos volt, és mindig felnéztem rá. Aztán a sors úgy hozta, hogy a szerb-montenegrói válogatottban mindkettőnkre számított a kapitány 1997 és 2003 között. Sokat foglalkozott velem, szinte a tanárom volt, aztán a pályán kívül is gyakran összejöttünk. Büszke vagyok rá, hogy nemcsak a sport köt össze bennünket, sok tekintetben egyformán gondolkozunk, közös az ízlésünk, szóval a privát életben is remek a kapcsolatunk. Ez persze nem befolyásolja azt, hogy a BL-negyeddöntőben sok függ a teljesítményünktől, vagyis talán rajtunk, a kapusokon múlhat minden, pontosabban a továbbjutás.
Pericsért és önért is rajong a közönség, bárhol is védjenek.
Inkább csak arról beszélnék, hogy Perke miért volt kedvenc Barcelonában, Celjében és miért az Veszprémben, mert ezt tudom. A válasz nagyon egyszerű. Ő a világ legjobb kapusa. Hogy miért? Mert mindig a maximumra törekszik, akár BL-döntőről, akár sima bajnoki meccsről van szó. Bravúrkapus, csodálatos csapatember, mindent tud a játékról, az ellenfelekről. Ráadásul társai örömével, bánatával is foglalkozik. A szakmai vezetők mellett jórészt neki, a csapatkapitánynak köszönhető, hogy a Cozma-tragédiából nem összetörten, hanem lelkileg megerősödve, további motivációt merítve próbál kikerülni a Veszprém. Mocsai Lajos edző csapatának idegenbeli BLsikerei nekünk is figyelmeztetőek.
Mit gondol, meddig tud ilyen magas hőfokon égni Perics?
Amíg pályára tud lépni. Ő sosem lesz középszerű, leszálló ágban levő kapus. Szeptemberben betölti harminckilencedik életévét, de ez semmit sem jelent, mert nincs elkopva vagy kiégve. A világklasszis kapusok közül többen is sokáig profiskodtak, illetve játszanak még ma is. Elég, ha csak a negyvenéves Thomas Svensont, a Pamplona kapusát vagy a már sportvezetőként tevékenykedő Mats Olssont és Andrej Lavrovot említem.
Ön könnyebben készül a Veszprém elleni meccsre, mint a többi BL-csatára?
Nyolc éve kerültem a magyar bajnokhoz, amelyben három csodás évadon át védtem. Ez már régen volt, azóta átalakult csapat, a mai Veszprémről nekem is tudnak újat mondani.
Legutóbb szeptemberben találkozott a két gárda.
A Szuperkupa-döntőt a Veszprém Arénában játszottuk, s megvertük a házigazdát, mert a második félidőben 19–24-ről 28–25-re fordítottunk, majd jobbak voltunk a végjátékban is.
Mi lesz vasárnap és a jövő szombati visszavágón?
Jó lenne nagy különbséggel nyerni, de a Veszprém ma már idegenben sem esélytelen. Velünk meg éppen a tavalyi BL-döntőben fordult elő, hogy a Kieltől itthon kikaptunk kettővel, aztán Németországban nyertünk hattal.
Mit mond az esélyekről Talant Dusebajev edző?
Bevallom, erről nem szoktunk beszélni, mert egyértelmű a célunk, újra BL-t kell nyernünk. Erre alkalmas a keretünk, amelyből most csak a lábsérüléssel bajlódó Didier Dinart és David Davis hiányzik. A kérdés csupán az, miként küzdjük le az utunkba kerülő ellenfeleket.
Miként?
Ez most igen fogas kérdés, mert – és nem szokásom az udvariaskodás – a Periccsel, Pérez Carlosszal, Eklemovics Nikolával, Marko Vujinnal, Ivan Lapcseviccsel, Ilyés Ferenccel, Gál Gyulával és az Iváncsik testvérekkel felálló Veszprémmel akár BL-döntőt is vívhatnánk.
