A Soproné az első hely

Kosárlabda ebéd helyett. Korán kelőknek ebéd után.

Érthető az érdeklődés, hiszen rangadó ez a javából, ennél „rangadóbb” nem is lehetne. A női bajnokság mezőnyének két kiemelkedő csapata csapott össze, és a tét sem volt lebecsülendő: amelyikük nyer, éllovasként érkezik a rájátszásba. Ez pedig cseppet sem mindegy, hiszen a tabella első helyezettje otthon kezdheti a párharcokat, és azt sem nehéz megjósolni, hogy ez a két együttes küzd majd meg az aranyéremért, tehát e találkozó jelentőségét a jövő adja.

Így aztán tényleg nem volt meglepő, hogy ebéd helyett sokan választották a kosárlabdát Sopronban, noha azért maradtak üres helyek a csarnokban.

A lelátó népe aztán megtette a magáét. Becslésre mintegy százan jöttek Pécsről, s olykor túl is harsogják a hazai tábort. Ez persze nem tetszik a soproniaknak, ám a szópárbaj nem túl épületes: még a parasztozás súrolja a legkevésbé a jó ízlést, a többit el lehet képzelni…

A feszültség a két kispadon is óriási. Fűzy Ákos, a vendégek mestere egy igazi bölcs felsőbbrendűségével követi a meccset. Többnyire karba font kézzel, időnként gúnyos mosollyal a szája sarkában áll az oldalvonal mellett, máskor leül, az egyik lábát átveti a másikon – felületes szemlélő akár kívülállónak is hihetné. Csakhogy amikor olyan történik a pályán, ami nem tetszik neki, szinte kirobban a székből, de csak egy gesztus erejéig, majd azonnal visszavedlik higgadt, megfontolt szakemberré. Székely Norbert más temperamentum. Ő szinte le sem ül, kezében másfél literes szénsavmentes ásványvíz – azzal vezeti le az idegességét, hogy időnként belekortyol. Aztán leguggol, úgy követi a meccset, utóbb felegyenesedve a karjával játssza le, mit is szeretne látni, és amikor lehuppan a székébe, kicsit sem melegíti meg, máris talpra ugrik, reklamál a bíróknál vagy magyaráz valamelyik játékosának. Kérdés persze, a nagy hangzavarban mit lehet hallani belőle.

A legdrámaibb csatát kétségkívül Nicole Katherine Ohlde vívja. A mormon amerikai nagyszerű kosaras, edzője kulcsszerepet is osztott neki, de a palánk alatti világ kutya kemény. Soproni részről többen is gondoskodnak erről, de Ohlde egy pillantra sem adja fel a harcot. Sarkaz, pozíciót harcol ki magának, vicsorog, dob, ő a legeredményesebb pécsi. Csak Kelly Anne Mazzante nő fel hozzá, akinek a fogvédője miatt ijesztő a vicsorgása: elhint egy-egy triplát, közelről is betalál, ám ketten kevesek az egységesebb Sopron ellen. Ohlde-t pedig egyszer-egyszer szerelik, olyankor kétségbeesetten néz valamelyik játékvezetőre, ez azonban tényleg csak egy pillantás, azonnal fordul, rohan vissza védekezni.

Ilyen az, amikor valaki szinte egyedül visz egy csapatot a hátán.

A Sopron nem csinál semmi különöset: megnyeri a párharcokat, távolról pontosabban dob – ennyi. A Pécs ezzel szemben csupán küszködik, semmi sem jön be neki. A harmadik negyedben a házigazdának a bab is hús: ha háttal, becsukott szemmel kísérelnék meg a játékosok a pontszerzést, az is sikerülne. Nincs is miről beszélni: a mai Pécs képtelen még csak megközelíteni is vendéglátóját, amelynek sajnos nem kell különösebb erőfeszítéseket tennie a győzelemért. Sajnos, mert a Sopronnak már minden erőpróba főpróba: két hét múlva az Euroliga négyes döntőjében kell helytállnia és megmutatnia igazi tudását.

Ezúttal ennél kevesebb is elég volt a sima sikerhez.

Tabella a 14. oldalon