Hazai virtus: indulatokkal telve

Ha valakinek még voltak kétségei, hogy a futballnak nagyjából milyen státusa van a magyar társadalomban, annak érdemes volt megnéznie akár élőben, akár a televízióban a Fehérvár–Debrecen mérkőzést.

Manapság ez a találkozó rangadónak minősül a mi kis focivilágunkban, mindkét csapat kerete erősnek mondható, s ami ennél is fontosabb, itt is, ott is irigylésre méltóan stabil a gazdasági háttér. S ez még akkor is igaz, ha Debrecenben a közelmúltban a klub vezetői bejelentették, hogy csökkentik a futballisták bérét (Igor Bogdanovicsét például hatvan százalékkal…), ami magunk közt szólva nem csoda, mert több támogató, így például a klub mellett húsz éve kitartó Karát Kft. is befejezte a szponzorációt, és elzárta a pénzcsapot.

Ám a Loki még így is nagyjából négyszázmillió forintos éves költségvetésből gazdálkodhat.

Két kirakatcsapatunk mérkőzött tehát egymással, méghozzá felújított, kényelmes, hangulatos arénában, kora tavaszi időben.

Minden adva volt tehát a futballtavasz „beindításához”.

Csupán a lényeg, a nézők hiányoztak.