Olyan volt – különösképpen a Los Angeles Lakers rajongói számára –, mint egy szürrealista kép. Shaquille O’Neal és Kobe Bryant egyazon csapatban, egyforma mezben.
Legutóbb öt éve fordult elő, hogy az álomduó közös célért küzdjön, bár akkor már ki nem állhatták egymást. Azóta feltűnően ügyeltek arra, hogy (túl az egymás elleni meccseken, persze) lehetőleg ne kelljen egy levegőt szívniuk.
Most azonban megtört a jég. Ha a nagy összeborulás el is maradt, az 58. NBA All Star-mérkőzés alkalmával olykor már úgy nyilatkozott egymásról az északamerikai profi kosárlabdaliga két ikonja, ahogy az régi harcostársakhoz illik. Az áttörés főként Shaq érdeme, aki még a phoenixi gálameccs előtti sajtótájékoztatón kettejük hajdani tandemjét „...az NBA-történet legsikeresebb kisember-nagyember duójának”
minősítette, amelyről „...a mai napig beszélnek” (Bryant önkényesen kihagyta az elvben kötelező sajtóbeszélgetést, illetve 45 perc késéssel akkor bukkant fel, amikor a nyugatiak már távoztak a teremből, s Kelet játékosait faggatták a riporterek…).
A US Airways Arena parkettjén mindenesetre megint tökéletes volt az összhang közöttük. Éppúgy, mint 1996 és 2004 között, pontosabban azokban az években (2000–2002), amikor sorozatban három bajnoki címhez segítették a Lakerst. A főszereplő a manapság is a Los Angelest erősítő Kobe Bryant volt, aki 30 perc alatt 27 pontot és négy-négy gólpasszt, labdaszerzést, meg lepattanót jegyzett. A legnagyobb tapsot mégis Shaq gyűjtötte be: a gálamérkőzés közreműködőinek bemutatásakor a velencei karneválról ismert fehér maszkkal az arcán kapcsolódott be a JabbaWockeeZ hiphopcsoport breaktáncprodukciójába. A Suns hegyomlás méretű centerének a parketten mindössze 11 perc jutott, de e rövid epizódszerep is elegendő volt számára, hogy 17 pont, öt lepattanó és három gólpassz kerüljön be a statisztikájába. Jutalmul a tizenötödik All Star-meccsén – Bryanttel párban – kiérdemelte az MVP-díjat. A március 6-án már 37. születésnapját ünneplő Shaqnek, csakúgy, mint Kobe Bryantnek, ez pályafutása harmadik All Star-MVP-je (2000, 2004, 2009, illetve 2002, 2007, 2009). Ezzel beérték a ranglistán Oscar Robertsont (1961, 1964, 1969) és Michael Jordant (1988, 1996, 1998), s csupán egy lépésre vannak a négyszeres díjazott Bob Pettit-től (1956, 1958, 1959, 1962). A trófeát amúgy Kobe átengedte O’Nealnek, hogy a center megmutathassa három fiának.
„Értékelem a nagyvonalúságát”– reagált a gesztusra Shaq. Ami a mérkőzést illeti, a „házigazda” Nyugat huszonhét pontos vereséget mért a Keleti főcsoport válogatottjára (146–119). Legutóbb ilyen különbségű győzelem éppen Phoenixben született, még 1995-ben.
