Nem kényszerültek eladni a kapust

Hogyhogy itthon? Hogyhogy itthon?

Jó kérdés – válaszolta Köteles László. – Sajnálom, hogy a télen nem sikerült külföldre szerződnöm, ám hiba lenne, ha folyamatosan az indokokat keresném, és próbálnám megfejteni, miért nem sikerült az átigazolás. Rádöbbentem: ha kizárólag a jövőmmel kapcsolatos kérdések foglalkoztatnak, nem vagyok képes megfelelően koncentrálni, ami a teljesítményemen is meglátszik. Úgyhogy edzek, készülök, aztán majd eldől, mi lesz velem.

Azt elfogadta, hogy nőni aligha nő már?

Tökéletesen elégedett vagyok a magasságommal.

Nem úgy a Norwich City szakemberei, akik alacsony termetére hivatkozva nem szerződtették.

Érdekes kommunikáció, hiszen a tesztelésem során egyszer sem mondta senki a szemembe, hogy alacsony lennék – holott gerinces, őszinte embereket foglalkoztat az angol klub. Ugyanakkor a próbajáték alatt nem minden úgy történt, ahogy azt vártam. Már az is szokatlan volt, hogy mindössze négy napra invitáltak, miközben két, szintén tesztelésen lévő kapus már hetek óta Norwichban gyakorolt. Ráadásul csupán a kapusedzővel dolgoztam, mert az első csapat meccset játszott, majd regeneráló tréning volt a program. A magasságomat firtató kérdésről még annyit: az előre elküldött anyagban pontosan jeleztük, hogy 185 centiméter vagyok.

Ez megfelelő egy kapusnál?

Nézze, egy 190-es kapusra azt mondják, hogy hatalmas termetű futballista, én pedig ugyebár mindössze öt centivel vagyok kisebb. Egyébként sosem éreztem, hogy hátrányt jelentene a magasságom, a ruganyosságommal, bátorságommal próbálom ellensúlyozni ezt a hiányosságot – már ha egyáltalán beszélhetünk hiányosságról.

Ha nem a centiket, akkor az eurókat okoljuk a sikertelen átigazolások miatt?

Először akkor került fókuszba az eladásom, amikor anyagi gondokkal küzdött a klub, és létkérdést jelentett volna az értékesítésem, ám most, hogy rendeződött a pénzügyi háttér, nem kapkod az egyesület. A télen érdeklődött a lengyel Wroclaw, ám konkrétumig csak a belga Mechelennel jutott a DVTK. Ismertették velem a kondíciókat, fél évre kölcsönbe vett volna a klub, ám végül nem tudott megegyezni a Diósgyőrrel.

Mennyit kér a DVTK?

Eredetileg négyszázezer euróról volt szó, ám a diósgyőri anyagi válság átírhatta az összeget. Amióta pedig stabilabb a helyzet, s nem olyan égetően fontos az eladásom, nyilván megválogatja a kérőket a vezetőség.

Az átigazolásával kapcsolatos hercehurca mellett a pénztelenség is zavarhatta az ősszel. Hogy bírta ki?

Tény, kellemetlen volt csak várni és várni, ám úgy voltunk vele: a pályán nem szabad megmutatkoznia a problémának, hiszen nem tudtuk, mi lesz a klubbal, és ahhoz, hogy felkeltsük egy-egy csapat érdeklődését, produkálni kell. Aztán érzékenyen érintett bennünket Sisa Tibor távozása, de a helyzet rendezése és Gálhidi György érkezése új fejezetet nyitott – azaz kell, hogy nyisson. Az új edző hasonló kaliberű tréner, mint a régi, sikerült felráznia bennünket, és szigorát, taktikai felkészültségét ismerve joggal bízhatunk a fejlődésben.

A pályafutását tekintve mit hívna előrelépésnek?

Magyar, ráadásul a táblázat alsó régiójához tartozó csapatból lettem válogatott kerettag, és ezek az összetartások segítenek abban, hogy lássam a különbséget a hazai és a külföldi ligákban profiskodók között. Az edzéseken tapasztalni a ritmusbeli eltérést, Babos Gábortól, Fülöp Marcitól és Petry Zsolttól pedig mindig az iránt érdeklődöm, milyen a angol, illetve holland profi légkör. Fogalmazhatnék úgy, hogy sorsdöntő fél év áll előttem, de akkor fejezném ki magam pontosan, ha azt mondanám: mostantól minden nap, minden edzés befolyásolhatja a jövőmet.