Nagyon Furcsa Labda

Ki nyer ma? Az Arizona vagy a Pittsburgh?Ki nyer ma? Az Arizona vagy a Pittsburgh?

Az első kérdés lehetett volna egyszerűbb is… – nevetett Faragó Richard. – Rengeteg mérkőzést láthattam már, nem keveset volt szerencsém közvetíteni is, és ha valamit megtanultam ez idő alatt, az az: jósolni ebben a sportágban szinte lehetetlen.

Ötven százalék az esélye, hogy megnevezi a bajnokot…

Nem vagyok jós. Az amerikai futball egyik titka, hogy semmi sem úgy történik benne, ahogy arra számítani lehetne. A szakértők például egybehangzóan állították a rájátszás előtt: az Arizona bizonyosan nem lesz döntős, mert a leggyengébb a tizenkét csapat közül.

AZ NFL-ben nincs papírforma?

De van, ugyanakkor… Nézze, tavaly a New England Patriots végigverte a mezőnyt, a New York Giants épphogy becsúszott a rájátszásba, s mindvégig csak idegenben játszhatott, mégis eljutott a döntőbe – szerintem kevesen hitték, hogy a Patriots épp az utolsó lépcsőfokban botlik el, és az alapszakaszban bukdácsoló Giants nyerhet a végén. És a New England az idén saját csoportjában nagy riválist kapott, hiszen a New York Jets irányítója lett a legendás Brett Favre. Ha valaki azt mondja, a tavaly tizenhat meccsén mindössze egy árva győzelemre képes Miami Dolphins megelőzi e két csapatot, azt még a harcedzett NFL-rajongók is bolondnak nézik. De lám, itt még ez is megtörténhet.

Apropó: a New England tizenegy győzelemmel és öt vereséggel kiesett, míg a San Diego Chargers nyolc-nyolccal továbbjutott, nem igazságtalan ez a rendszer?

Valahogy le kell bonyolítani a bajnokságot… Nem, szerintem nem igazságtalan, mert a San Diego megnyerte a csoportját, a New England pedig nem. A futball-világbajnokságon is csoportküzdelmekkel kezdődik a játék, és ma már kevesen emlékeznek arra, hogy 1982-ben az olaszok úgy lettek világbajnokok, hogy a csoportjukban három döntetlent játszottak, és csupán azért jutottak tovább, mert egy góllal többet szereztek Kamerunnál. Szóval, azt mondom, az NFL bonyolult, de nem logikátlan, és szerintem az lenne igazságtalan, ha az nem juthatna tovább, aki megnyeri a saját csoportját. Az erősorrend évről évre változik, ettől is kiszámíthatatlan ez a játék.

A közvetítéseket figyelők pontosan tudják, ön mekkora rajongója és jó ismerője az NFL-nek: honnan ez a szerelem?

Nem tudnék egy pillanatot megnevezni, ez hosszú folyamat volt. Amire visszaemlékszem: a hetvenes-nyolcvanas években mindenféle sportújságot, magazint, könyvet elolvastam, és Hámori Tibor egyik riportkönyvében találkoztam a játékkal, ekkor olvastam először a magyar származású Joe Namathről, a Jets egykori ragyogó irányítójáról. Még csak álmodoztam arról, hogy sportriporter leszek, amikor az MTV egyórás összefoglalót sugárzott 1991 januárjában a Super Bowlról: a Giants hihetetlen izgalmak közepette 20–19-re verte meg a Buffalót úgy, hogy a Bills az utolsó pillanatban három pontot érő mezőnygólkísérletet rontott. Ma már felnőtt egy generáció, amely talán el sem tudja képzelni, hogy ekkoriban nem volt internet, a tévében nem láthattam, az újságokban nem olvashattam róla, így sehol sem találkozhattam az NFL-lel. A legnagyobb hatással aztán az volt rám, hogy 1993 végén egy barátomnál jártam Kansas Cityben, a tévében napi három-négy meccset is megnéztünk, megismertem a fontos szabályokat, ráéreztem a játék ízére, ráadásul a Chiefs bejutott a playoffba, sőt otthon játszhatott. A helyiek hosszú évek óta vártak erre, egész éjjel a pénztárnál virrasztottak, hogy belépőhöz jussanak, aztán a vendéglátóm egyik kollégája, akivel sohasem találkoztam, felajánlotta számomra a jegyet. Nem tudom kifejezni, hogy akkor és ott micsoda nagyvonalúság kellett ahhoz, hogy erről valaki lemondjon. Ráadásul a Chiefs legyőzte a most finalista Pittsburghöt, és a hangulat, az élmény rabul ejtett. Fél évvel később az MTV tudósítójaként ott lehettem az Egyesült Államokban rendezett futball-világbajnokságon, és onnan már NFL-adatbankokkal, szabálykönyvekkel, különféle kiadványokkal felpakolva jöttem haza. De internet még mindig nem létezett, aztán a német tévécsatornák adni kezdték a Super Bowlt, azokat mindig néztem.

Ehhez képest nagy ugrás, hogy szeptembertől február elejéig hetente több meccset is közvetíthet. Az NFL hazai népszerűségét sokan önnek tulajdonítják.

Ez hízelgő, és nagyon örülök, ha a magam módján hozzájárulhattam, de azt tudni kell, hogy amikor a Sport Tv megvette a közvetítési jogot, még nem dolgoztam itt, az első Super Bowlt még Méhes Gábor és Baló György kommentálta. Az athéni olimpiáig az MTV-nél dolgoztam, és mert nem vagyok vándormadár típus, nehéz volt váltanom. De az NFL nagyon vonzott, és mikor a Szabadság térről a Lomb utcába költöztem, már ment a bajnokság, a dicséret tehát nem nekem, hanem a csatornának jár. Nagy rizikó volt egy nálunk teljesen gyökértelen sportágat elvállalni, de úgy tűnik, bejött…

Milyen visszajelzések jutnak el önhöz? Érzi, miként hódít az amerikai futball?

Hogyne. Mivel nem vezetek autót, a metrón vagy a villamoson naponta állítanak meg, főleg fiatalok, és kérdeznek, beszélnek az NFL-ről. Régen, ha felismert valaki, egyből azt kérdezte: mi van a Fradival, az Újpesttel? Ma meg azt mondja a taxis, láttam tegnap a Dallas Cowboyst… Éppen ezért örülök, hogy a következő idénytől harminchárom helyett negyvenkét meccset adunk, az alapszakasz második felében csütörtökön és szombaton is lesznek mérkőzések, és a rájátszás valamennyi összecsapása látható lesz nálunk.

Nem túl megterhelő?

Egy meccs három-, de akár négyórás is lehet, fel kell készülni arra, hogy ennyi ideig beszélni kell: szerencsére, most már van internet, cikkeket, elemzéseket olvasok, statisztikákat gyűjtök, igyekszem felkészülni. Ha egy sérülés miatt negyedórát áll a játék, nem lehet csendben maradni. Sok időt elvesz a felkészülés, de amikor egy NFL-cikket olvasok, ha meccset közvetítek, sohasem érzem, hogy ez munka lenne.

Nem fárasztó mindig elmondani, mi micsoda? Mert ha jó barátja, Hajdú B. István azt mondja egy futballmeccsen, hogy „les”, mindenki tudja, mi az, de a fair catch-et, az intercep-tiont ismételni kell.

Ez érdekes szakmai kérdés, és szerintem új nézők mindig lehetnek. Ha valaki néhány meccset megnéz, az alapvető szabályokat megérti.

És akkor most melyiket szereti jobban? A futballt vagy a tojáslabdát?

Megférnek egymás mellett. A futball örök szerelem, sohasem múlik el, de látok aggasztó jeleket. Túl defenzív a játék, továbbjutni, sikert elérni a vereség elkerülésével is lehet. Ez az NFL-ben nem megy, ott nem lehet 0–0-ra és tizenegyesekre játszani, a vereséget csakis győzelemmel kerülheted el. A Baltimore is így bukott el, parádésan védekezett, de a támadójátéka nem volt elég jó, így nem juthatott fel a csúcsra. A meccsek többsége jó, alig van unalmas mérkőzés, húszpontos hátrányt is le lehet dolgozni két jó perc alatt. A másik a technika: ha egy lövés után az egész világ látja, hogy a gólvonal mögé pattant a labda, csak a játékvezető nem, a „mi focinkban” miért nem lehet a kamerákat segítségül hívni? A bírók az NFL-ben is tévednek, de törekszenek arra, hogy ezt minimalizálják, a labdarúgásban nincs ilyen szándék, márpedig ez elkerülhetetlen. Túl sok pénz van benne. Az NFL iszonyatosan intenzív, nagyszerű stratégiai játék, minden aprólékosan ki van találva az egész sportágban, és ami tévésként lenyűgöz: elképesztően magas színvonalon közvetítik.

Azért csak érdekel, mit gondol: az Arizona Cardinals vagy a Pittsburgh Steleers lesz-e a győztes?

Az esélyek alapján a Pitts-burgh. Az idény eddigi meglepetéseit látva viszont az Arizona!… Vagy mégis a Pittsburgh?