Dohányozni tilos!
Legyen az szűk baráti társaságban folytatott beszélgetés vagy a téma kapcsán a stadion lelátóján kialakuló nagyobb vita, sőt sportágak vezetői között zajló egyeztetés, a probléma minden esetben megosztja a véleményt formáló szereplőket. Sokan azzal érvelnek: legyen az élsportoló vagy átlagember, magánügye, milyen káros szenvedéllyel él – cigarettával a szájában vezeti le a feszültséget, vagy lapos üveget rejteget kabátja belső zsebében –, ha ez nem befolyásolja a teljesítményét.
Téved a sportoló, ha azt hiszi, nem árt a pöfékelés
Ám hiába védekezik a sportoló a produktummal, vagy hiába háborodik fel a kóros jelenségről szándékosan tudomást nem vevő szakági elöljáró, amikor szembesítik a kényelmetlen helyzettel: egészségügyi szempontból kimutatható a negatív hatás – a szervezetre és a teljesítményre egyaránt.
Noha többek között az elmúlt év világ legjobb vízilabdázójának megválasztott Biros Péter, a női kézilabda elitjéhez tartozó Görbicz Anita, illetve a horvátországi kézi-vb-n részt vevő csapatok játékosainak legalább fele nyíltan vállalja a dohányzást, s állítja, hogy a „füstölgés” nincs összefüggésben a játékával, dr. Apor Péter, a sporttudományok egyik magyarországi szakértője (aki kutatásaival, publikációival már felhívta a figyelmet a problémára), elárulta: tévúton jár, aki osztja ezen sportolók véleményét.
„A sport az összes rizikófaktor ellen véd: gátolja az erek funkcióromlását okozó »rossz« vérzsírok felszaporodását, visszafordítja a cukorbaj előszobájának tekintett, inzulin iránti érzékenységet, védi a szív, az agy és a test egyéb artériáját az elmeszesedéstől, redukálja a zsírfelesleget, javítja a közérzetet, mérsékeli a depressziót – mondta dr. Apor Péter. – A rendszeres sportolást ezért akár „varázsszernek” is nevezhetjük. Vannak azonban olyan tényezők, amelyekkel szemben eredménytelen: a genetikai adottságok érvényre jutását és a dohányzást csak minimálisan lehet vele kivédeni. A cigaretta füstje gyulladást okoz a tüdőben, megvastagodik a nyálkahártya, a nyáktermelő mirigyek fokozottan dolgoznak, de a nyák és a beszívott apró szemcsék nehezebben jutnak fel, mert a csillószőrök mozgását bénítja a füst. A szűkebb és a további szűkülésre hajlamos hörgő kevesebb levegőt enged át a légzőizmok kényszerűen nagyobb munkájával – akárcsak amikor asztmás rohama van az embernek... Emiatt kevesebb levegőhöz jut a dohányos az intenzív testmozgás során, ami a sportoló állóképességének visszaeséséhez vezet. Hatalmas tévedésben van az a sportoló, aki azt hiszi, hogy nem befolyásolja a teljesítményét a dohányzás, s ezt bizonyítani is lehet: az egyszerű spirometriás mérés kimutatja, hogy a belégzésnél és kilégzésnél mi a különbség a rendszeresen cigarettázó és a nem dohányzó ember között. Biros Péter hiába a világ legjobbja, sohasem derül ki, mire lenne képes, ha egészségesebben élne – de egészen biztos, hogy ennél is többre. Ugyanakkor ne feledjük el, hogy sohasem késő abbahagyni, már fél év kihagyás után jelentős javulás tapasztalható a tüdőben.”
A téli olimpián látott módszert kell követni
Egészségügyi szempontból tehát kimutatható a káros szenvedélyek negatív hatása, ám mi a helyzet, ha erkölcsi, valamint szociálpszichológiai oldalról közelítjük meg a kérdést? Mert az vitathatatlan, hogy a dohányzó sportoló látványa a sport szellemiségét, az egészséges életmódra ösztökélő filozófia küldetését teszi tönkre, de kérdés, a doppingbotrányoktól, zavaros halálesetektől hangos profi sportban lehet-e, érdemes-e erről beszélni.
Amikor azzal a kérdéssel fordultunk Kamuti Jenőhöz, szerinte hogyan lehet például egy ifjú kézilabdázót az egészséges életre nevelni, ha példaképét, a vb-n hazáját képviselő játékost cigarettával a kezében látja, a MOB korábbi főtitkára sóhajtva mondta: „Nehezen – és magam sem tudtam volna jobb példát említeni. Sajnos ott tartunk, hogy az élsportoló a társadalom szemében immár nem elsősorban idolként jelenik meg, hanem sok esetben kizsigerelt, tönkrement, sajnálatra méltó emberként. És ezt a negatív imidzset a dohányzás tovább erősíti. A sportolónak a pályán kívül is kötelessége úgy viselkedni, hogy magatartásával jelképezze az egészséges életvitelt, példaként jelenhessen meg az utánpótlás előtt. A NOB 1983-ban alakult orvosi és fair play bizottságának feladata, küldetése, hogy kiirtsa a tisztességtelen magatartást a játékokról, és a fair play szellemét szem előtt tartva próbálja kontrollálni a sportolók magánéleti viselkedését. Sajnos büntetni egyelőre képtelenség a cigarettázót, nem teheti meg a MOB, hogy kitiltja az utazó keretből, ám muszáj tenni ellene. Én azt tartom a legjobb megoldásnak, amit a Salt Lake Cityben rendezett téli olimpián tapasztaltam: noha szabad levegőn zajlott a síverseny, egy kis üvegkalitkát jelöltek ki dohányzónak. Mindenki láthatta, ki pöfékel, és a cigizők láthatóan kirekesztettnek tűntek. Ezt kell tenni a renitens sportolóval is, megszégyeníteni, hogy belássa, rossz úton jár. Példaképek kellenek, és ebben az esetben azt mondom, az egészség fontosabb, mint a teljesítmény.”
Illúzióromboló, ha a példakép renitens
A tanulság: a dohányzás ártalmas, ha élsportoló pöfékel, az illúzióromboló. S bár elkerülhetetlen, hogy egy-egy renitens játékos is ott fut, úszik, rúg, lő kedvenceink között, s szívből szurkolunk neki, ám példáját nem mindenben kell követnünk. Még akkor sem, ha a világ legjobb vízilabdázójának vagy éppen kézisének tartják.
