Egészséges önbizalom

Szekeres Pál kerekes székben három paralimpiai aranyat nyert: kettőt tőrrel, egyet karddal. 1999-től hat éven át helyettes államtitkárként dolgozott, tavaly novemberben pedig kinevezték a magyar tőrválogatott szövetségi kapitányának. És ami mindennél fontosabb: férj és büszke családfő, három gyermek édesapja, aki szövetségi kapitányi pályázatában is leírta, mindhárman sportolnak.

A kapitányt egészséges önbizalommal áldotta meg a sors, és több életerővel, mint a legtöbb járni tudó embert.

„Mondjam el egy napomat? Reggel átnéztem az edzőbizottság anyagát, utána Solti Antallal tárgyaltam, aztán az edzőbizottság ülésén vettem részt, most itt vagyok a válogatott keretedzésén. Holnap reggel nyolckor a vívószövetségben kezdek, miután iskolába indítottuk a gyerekeket – mondta kedd este nyolckor arról, hogy telnek a hétköznapjai a vívás jegyében. És ez még nem minden. – Mivel új vagyok, minden versenyző és minden szülő velem akar beszélni. Azt szoktam mondani, a szülők a magyar sport legnagyobb támogatói.”

Így köztük maga Szekeres Pál is, édesapaként: legnagyobb fia, az idén tizedik születésnapját ünneplő ifjabb Szekeres Pál kardot forgat a kezében. Külön szerencse, ha a családban értenek a fegyverhez. A tőrvívók szövetségi kapitányának edzői végzettsége is van (enélkül ki sem nevezhették volna), a válogatottnál végzett munkával kapcsolatban viszont azt mondja magáról: „Bár van oklevelem, nem vagyok edző, nincsenek tanítványaim. Menedzser vagyok, ilyen típusú szövetségi kapitány volt korábban Kovács Tamás is.”

De nem ő lenne Szekeres Pál, ha nem akarna ő maga is a válogatott versenyzőkkel foglalkozni. „Fogok vívni velük, de ez nem szabad vívás lesz, hanem konvencionális gyakorlatokat végzünk. Ők is ülnek majd, úgy vívunk” – mondta el arról, hogyan fogják kivitelezni ezt. A szakvezető legfontosabb és alighanem legnagyobb felelősséget jelentő feladata viszont a válogatás, korábban meghirdetett alapelve most is az, hogy „a páston dőljön el minden”. S máris látszólagos – vagy talán valódi – ellentmondást kell feloldania, amikor Mohamed Aidára és Knapek Edinára terelődik a szó.

A magyar női csapat vezéregyéniségei gyermeket várnak, de eszük ágában sincs abbahagyni pályafutásukat. A páston aligha vívhatják majd ki a válogatottságot, Szekeres Pál pedig úgy véli: lesznek, akiket a múltjukra való tekintettel másképpen kell értékelni. Éppen ezért a jelenleg is aktív tőrvívók egy részét nem szabad azzal hitegetni, hogy a ranglistahelyezésük alapján minden körülmények között, automatikusan utaznak majd a világversenyekre.

A múltnak nemcsak a fényei, az árnyai is rávetülnek női tőrvívásunkra: még nincs lezárva a Franciaországban élő Ujlaky Virginie ügye, aki ellen a pekingi olimpia után fegyelmi eljárás indult, és fellebbezés miatt még most is tart. „Amíg le nem zárul, nem kerettag – mondja az új kapitány. – Megállapodtam vele, hogy írásban kérdez, én pedig írásban válaszolok, és elküldöm a levelet a szövetség ügyvezetőjének, valamint a tőrbizottság vezetőjének is. Ha valaki hibázott – akkor is, ha embert ölt –, letölti a büntetését, és utána új életet kezdhet.”

A szakvezető nyitva hagyja Ujlaky előtt a kaput, és az ügytől függetlenül hisz abban, hogy „Londonban bivalyerős csapatunk lesz, amely a legszebb reményekre jogosít fel.” A visszatérő kismamákon kívül az Athénban hatodik Varga Gabriellától a kadét világbajnok Kreiss Fannyig vagy fél tucat tehetség küzd azért, hogy bevessék 2012-ben.

A férfiválogatott az Érsek Zsolt-, Szekeres Pál-féle generáció óta viszont alig hallat magáról, a legutóbbi keretedzésen a párizsi Grand Prix-n elért tizedik helyért is járt – jogosan – a taps. Van azért eredmény, a juniorok között Eb-t is tudtunk nyerni. „Ötvenszer annyi sportág van, mint a mi időnkben, kevesebb az edző, kevesebb a versenyző, nincs már sportállás, a juniorkor után sok versenyző előtt nincs perspektíva – elemzi az okokat Szekeres Pál. – Első számú vívónk, Széki Bence harmincnegyedik a világranglistán. Szabados Gábort nagyon nagy tehetségnek tartom, de még adós a bizonyítással. Mazza Lorenzo érett felfogású, taktikus vívó, Berjozkin Antonnak pedig meg kellene találnia a régi tőrét, amellyel Szentpéterváron második lett. Összejöhet olyan csapat, amely harcban lesz a londoni olimpiai kvótáért.”