Először is gratulálok a magyar csapat eddigi teljesítményéhez! Örvendetes, hogy két győzelemmel kezdték a világbajnokságot a srácok. Azt gondolom, az ausztrálok elleni találkozó jó volt arra, hogy Nagy Laciék felvegyék a vb ritmusát, a románok elleni mérkőzés pedig igazi világbajnoki csata volt, amelyen valósággal felőrölték az ellenfelet.Külön örülök annak, hogy végig komolyan vettük az ausztrálok elleni nyitó mérkőzést. Azt szoktam mondani, tiszteljük meg az ellenfelet azzal, hogy annyi gólt dobunk, amennyit csak tudunk. A magyar válogatott szerencsére ezt tette, és 41–17-re győzött az ausztrál válogatott ellen.A második meccsünk kiváló példa arra, hogy soha senkiről nem mondható, hogy a pokolban jár, mert hatgólos hátrányban van, vagy épp a mennyországban, mert nagyobb az előnye. A mai kézilabdában minden előfordulhat: felgyorsult a játék, hullámvölgyek és hullámhegyek váltják egymást. A DSF csatornán volt szerencsém megnézni a szerb–dán meccset, amelyen már 8 gól is volt a szerb előny, de végül 37–36-ra a dánok nyertek.Nagyon nehezen törtük fel a románok védekezését – ameddig ők védekeztek jól, addig ők vezettek, míg a mérkőzés végére mi jöttünk fel, és akkor nem is tudtak mit kezdeni velünk a románok. Azt látom, hogy remek erőben vannak a fiúk, fizikailag felőrölték a riválist. Tényleg minden dicséretet megérdemelnek.A szakvezetőket is dicséret illeti: remekül nyúltak bele a meccsbe, jól váltogatták a nyitott és zárt védekezést. Ügyesen gazdálkodtak a cserékkel, így elegendő idő jutott pihenésre. Amíg Eklemovics Nikola a kispadon volt, Császár Gábor irányított kiválóan.Szerencsére engem igazolt NAGY LACI, akit csupa nagybetűvel írnék le. Korábban azt írtam, hogy a felkészülési mérkőzéseken is látszott, nemcsak szakmailag, hanem emberileg is vezére az együttesnek. Ezt most a vébén is bizonyította!Ami számomra még feltűnő: a gólöröm. Sokat elárul a játékosokról, ahogyan viselkednek a találatok után. Számomra az látszik, hogy igazán jó a csapategység a magyar válogatottnál.Nagyon nehéz mérkőzés lesz a szlovákok elleni, bár remélem, ezúttal nem lesz igazam… Egyébként a román csapatot erősebbnek tartom, mint a szlovákot, ami persze nem jelenti azt, hogy ezúttal könnyebb feladat lesz győzni.Lépésről lépésre kell haladni, mint ahogy írtam előzőleg, vagyis most a szlovákokkal kell foglalkozni – bizonyos, hogy ezt teszik Hajdu Jánosék is. Lehet azt mondani, hogy a középdöntőért játszunk, de nekünk most csak az elkövetkezendő két ellenfélre kell koncentrálnunk. Az argentinokat sem szabad lebecsülni, és komolyan kell venni azt a csatát is.