Kinél lesz az adu ász?

Tekintve, hogy Marat Szafinnak saját ígérete szerint ez lesz az utolsó idénye, nekünk pedig országos kedvencünk az őrült orosz, az Australian Open férfi egyesének beharangozóját kezdjük azzal, hogy szinte bizonyosan ő nyeri meg a tornát. Minden további fejtegetés tehát csak arra a valószínűtlen esetre vonatkozik, ha „Moszkva Mészárosa” esetleg mégsem akarna győzelemmel búcsúzni Melbournetől, és lehetőséget ad a többieknek is.

„Többiek” alatt elsősorban Rafael Nadalt, Roger Federert, Novak Djokovicsot és Andy Murrayt kell érteni: papírforma szerint a négy nagy, vagyis az első négy kiemelt messze kilóg a mezőnyből.

Ehhez képest például Nadalra rögtön nem fogadnánk.

Az első két körben még nem gyilkos a sorsolása, de a harmadik fordulóban a háromszoros melbourne-i elődöntős német Tommy Haas rögtön nehéz perceket okozhat neki. A nyolcaddöntőben a volt világelső, hazai pályán viszont éppenséggel nem valami sikeres ausztrál Lleyton Hewittól a tenyerest a férfimezőnyben legjobban ütő, két éve finalista chilei Fernando Gonzálezen (ők ketten már az első körben összecsapnak) át a német Nicolas Kieferig sokan megszoríthatják. És akkor a nyolc között ott lehet a francia Gael Monfils, aki épp egy hete két szettben elverte a fenomenális játékától elmaradó Nadalt, vagy az egyre feljebb törekvő francia Gilles Simon – ellenük sem mehet biztosra, de ha sikerül formába lendülnie, rajtuk még túljuthat.

Csakhogy az elődöntőben a remek formában lévő, az elmúlt három hétben a spanyolt egyszer, Federert kétszer is legyőző Andy Murray vár rá, aki tavaly ugyan már az első körben elhasalt, de most nagyon fogadkozik. A legjobb nyolc között a brit rögtön vissza is vághat a 2008-as meglepetésdöntősnek, a fájós háta miatt megbízhatatlan francia Jo-Wilfried Tsongának az egy évvel ezelőtti verésért, addig pedig igazán nehéz ellenfele nem lesz – hacsak a japán tini, Nisikori Kei nem épp a jövő hetet választja arra, hogy megmutassa, rövid időn belül helyet követel majd magának az élbolyban… Csak az szól a skót ellen, hogy még sohasem nyert Grand Slamet, de egy éve még Djokovics ellen is ugyanez szólt, aztán mégis tudjuk, mi történt Melbourne-ben… Murraytől függetlenül is összejöhet egyébként egy igazi ínyencmeccs a főtábla második negyedében: a soha meg nem alkuvó amerikai James Blake és a fantasztikus dolgokra hivatott Ernests Gulbis minden bizonnyal a harmadik kör egyik legnagyobb mérkőzését vívja majd. A lettről annyit érdemes tudni, hogy tavaly Párizsban a negyeddöntőig menetelt (Blake-et is legyőzte), a négy Grand Slamen pedig (sorrendben) Tsongától, Djokovicstól, Nadaltól és Andy Roddicktól kapott ki – szóval kemény fickó és „riasztóan” tehetséges. Azon sem lepődnénk meg, ha eljutna a legjobb nyolcig (ehhez, mondjuk, Tsongát is meg kéne vernie), vagy még tovább…

A harmadik negyedbe Novak Djokovics került, aminek nyilván Roger Federer örül leginkább, aki így legkorábban a döntőben találkozhat mumusával, Murrayvel. A szerb fél éve még mindenki kedvenc világelsőjelöltje volt, az idén viszont elsőkörös zakóval kezdett Brisbaneben (Gulbis ellen – hoppá…), így gyorsan szabadkártyát kért Sydneyre is, ahol a négy között kikapott a finn Jarkko Nieminentől. Viszont ő a címvédő, és a sorsolása is lehetne rosszabb, bár épp Nieminen fenyegetheti a harmadik fordulóban. Utána azonban nemigen kell aggódnia a negyeddöntőig (hacsak a loboncától megszabadulva talán régi formáját is újra felfedező ciprusi Markosz Bagdatisz meg nem embereli magát), ahol Andy Roddicknak minden tudására szüksége lesz ellene. És talán még az is kevés lesz.

A legalsó ágon pedig alapértelmezés szerint Federer az úr – de pokolian nehéz sorsolás jutott neki. A második és a harmadik körben rögtön egy Grand Slam-győztes (a spanyol Carlos Moyá, majd Szafin) várhatja, aztán honfitársa, a sokra hivatott Stan Wawrinka, majd a negyeddöntőben egy ifjú titán – akár az argentin Juan Martin del Potro, akár a horvát Marin Cilic, a svájcinak lesz oka az aggodalomra. Még talán a nemrég még top tízes spanyol David Ferrerrel járna a legjobban, ami sokat elárul… Egyszóval neki is fel lesz adva a lecke, ráadásul a tavalyi (megnyert) US Open óta nem is vitt véghez nagy tettet – igaz, egy hete Dohában az elődöntőig jutott. Motivációja épp akad: csak egy győzelemre van az amerikai legenda, Pete Sampras tizennégyes Grand Slam-csúcsától. Persze nem hinnénk, hogy most állítja be a rekordot, ugyanis a játékosok jelenlegi formája alapján Murray a legesélyesebb. Hacsak nem Szafin nyer…