Hajdani játékosától a volt miniszterelnökig megszólaltattunk többeket azok közül, akik hétfőn felköszöntötték Kovács Ferencet: mondják el, mi jut először eszükbe Feri bácsiról.
TIEBER LÁSZLÓ, a Videoton volt válogatott játékosa: – Amikor visszakerültem Fehérvárra a hetvenes évek elején, próbáltam ugyanazt a link életet élni, amelyet azelőtt Kispesten, de aztán Feri bácsi a tartalékcsapatba száműzött, el sem vitt a téli edzőtáborba. Döntenem kellett, hogy összeszedem magam, vagy nem leszek többé NB I-es játékos. Négy hónapnyi kemény munka után visszakerültem a csapatba, később szövetségi kapitányként Feri bácsi még a válogatottba is meghívott, így csakis neki köszönhetem, hogy még játszhattam az élvonalban, majd a válogatottban is.
MEZEY GYÖRGY, az FC Fehérvár sportigazgatója: – Az MTKban játékosa voltam, aztán edzőkollégaként csatáztunk egymással, Fehérváron a vezetőm, Felcsúton a munkatársam lett. Szakmai és emberi nagysága miatt kezdettől követni, majd tisztelni tudtam, ma pedig testvéremként szeretem. Kovács Ferencet akkor írták le, amikor talán a legtöbbet tehette volna futballunkért, a nagy edzőegyéniségek sokszor ebben a korban teljesednek ki igazán, hiszen minél idősebbek, annál többet tudnak a játékról. Tessék körülnézni a sztárkluboknál!
FARKAS JÓZSEF, a Nemzeti Sport fotósa, aki a nyolcvanas években a helyszínen fényképezte a Videoton meccseit: – Feri mindig elegánsan és készségesen kezelte a média jelenlétét. Vele kapcsolatban nagyon megható az a történet, amelyet egy alkalommal a vacsoránál mesélt el borozgatás közben valahol külföldön. Ötvenhatban szerződtette volna a Manchester United, de felesége kedvéért, aki nem akart külföldön élni, lemondott a lehetőségről. Mint később kiderült, nagyon helyesen, mert két év múlva lezuhant a csapatot szállító repülőgép…
ORBÁN VIKTOR, a felcsúti Puskásak-adémia alapítója: – Irigylem Kovács Feri bácsit, nem is elsősorban a múltja, hanem még inkább a jövője miatt. Több az energiája és nagyobb a tenni akarása, mint a magam korabelieknek. A futballban dolgozók világában mindenkinek annyi erőt, olyan optimizmust és tettvágyat kívánok, mint amilyennel Feri bácsi tekint a következő évtizedek elé.
BERZI SÁNDOR volt MLSZ-főtitkár, az FC Fehérvár ügyvezetője: – Kovács Ferenc? Szakmai tudás és tisztesség.
SZABÓ JÓZSEF, a nagy Videoton középcsatára: – A rettegett „pentelei futások” alkalmával az volt a szabály, hogy aki nem teljesítette a kiszabott távot a kötelező idő alatt, annak pluszban futnia kellett egy kétezer méteres kört. Nem voltam jó futó, de egy alkalommal nagyon megerőltettem magam, mindent beleadtam, jobban mentem, mint bármikor, és ezúttal alig hét másodperccel maradtam el a szintidőtől. A célban összeesetem, és a földön agonizáltam, amikor Feri bácsi finoman megrugdalta a bokámat, mondván: álljak fel, mert van még egy büntetőköröm. Na azt már nem! – gondoltam magamban, de az öreg megvárta, amíg lefutom a plusz kétezer métert, a többiek már fent ültek és zsugáztak a buszon, csak én kínlódtam még mindig a futópályán. Nem volt kegyelem…
GARANCSI ISTVÁN, az FC Fehérvár tulajdonosa: – A fehérvári meccseken egymás mellett ülünk Feri bácsival, s azóta sok olyasmit látok a pályán, amit azelőtt aligha vettem volna észre…
