Az év pozitívuma: a lapát azért mindig egyben maradt

Felhívjuk a Tisztelt Olvasó figyelmét, az alább közölt álbeszélgetés teljes egészében kitaláció. A 2008-as évben történtekkel bármely hasonlóság felfedezése csakis a szilveszter műve lehet, úgyhogy kéretik azonnal letenni a poharat.

Jó napot, a Sporttól telefonálok, és utólag is boldog karácsonyt kívánok önnek.

Nekem olyat ne kívánjon!

Miért?

Mert a karácsonyról mindig az Angyal jut az eszembe.

Mi baja az angyalkával?

Ne becézgesse, szemtelen! Ez az Angyal rosszabb tizenkét ördögnél. Hát nem olvassa a saját lapját? Ott már elmondtam egyszer.

Sokszor. De jól sejtem, hogy most nem a legjobb hangulatban van?

Rosszul sejti. Csak elhatároztam, hogy a jövőben erélyesebb leszek, és egyetlen nyafogást sem tűrök el senkitől.

Szerintem az idén sem tűrt.

Milyen gyenge jellem maga! Hát szétvertem valakinek a hátán a lapátot?

Na de amiket nyilatkozni tetszett…

Mindig diplomatikus voltam, sosem mondtam rosszat senkire.

Jaj, a plafon. Janics Natasára sem?

Őt nem ismerem.

Együtt dolgoztak korábban.

Az teljesen kizárt, mert akkor emlékeznék rá. De várjon csak, a tévéből rémlik valami.

Igen, aranyérmet nyert Pekingben.

Fenéket. Összecsípték a bogarak abban a hülye műsorban, jókat nevettem rajta. Remélem, maga is szavazott, hogy a dzsungelben tartsák!

De Kovács Katira csak emlékszik. Kibékülnek egymással valaha?

Ő nem haragszik rám. Én meg bármikor visszafogadom, ha kitartóan könyörög. Ja, és ha szakít azzal, akit nem ismerek.

Na de egy kétszeres olimpiai bajnok párosról van szó!

Vakszerencse. Mármint a második győzelem, mert az első a kitartó munka jutalma.

Tessék mondani, egy sikerszakág mégis hogy mehet ennyire tönkre?

Megadjam az Angyal számát?

Látom, itt sosem lesz nyugalom. Búcsúzóul árulja el, mit fogad meg az új évre.

Azt, hogy magának többet nem veszem fel a telefont.