Nyíregyházán öreg, Ausztriában fiatal...

Bagoly Gábor 1983-ban, tízévesen lett a Nyíregyháza labdarúgója, vagyis három évvel azután, hogy a csapat Temesvári Miklós irányításával először feljutott az NB I-be; 13 esztendő elteltével Debrecenbe igazolt, majd Dunaújváros és Sopron érintésével 2007 januárjában nem titkoltan azzal a szándékkal tért vissza a Spartacushoz, hogy az együttest az élvonalba segítse.

Ma már tudjuk, ez sikerült, arra azonban kevesen számítottak, hogy miután május 30-án a Spartacus csapatkapitányaként felhagyott a profi futballal, november 30-án vezetőként is elköszön a klubtól.

Igaz, nem önszántából…

„Nem verték nagy dobra a hírt, de ettől még igaz: november harmincadikán közös megegyezéssel szerződést bontottam Nyíregyházán –

vázolta helyzetét Bagoly Gábor. – Aki figyelemmel követteaz elmúlt hetek, hónapok történéseit, láthatta, anyagi megfontolások miatt több olyan döntést is meg kellett hozni, amely szakmailag nem volt indokolt. A játékoskeretből Ivan Zaleh, Belényesi Miklós, Jurij Sevel és Bárányos Zsolt is távozott, egy hónappal ezelőtt pedig nekem is megköszönték a közös munkát a vezetők. A profi futballt fél éve fejeztem be, és nem rajtam múlott, hogy vezetőként csak ilyen rövid ideig szolgálhattam a Spartacust.”

Bagoly Gábor az előző bajnokság záró fordulójában, a Vasas ellen játszott utoljára a legjobbak között (az volt a 259. élvonalbeli fellépése) – igaz, sokan nem értették, miért fejezi be minden előzmény nélkül a pályafutását. Íme a válasz, amelyből kiderül: bizony, kellett egy kis ráhatás a döntés meghozatalához…

„A tavaszi idény utolsó négyöt meccsén hol játszottam, hol nem, ami már csak azért is furcsa volt, mert addig stabil kezdőjátékosnak számítottam – folytatta a futballista. – Bár abajnokságot újonccsapatként a tizedik helyen fejeztük be, a nyáron a vezetők közölték

velem, meglátásuk szerint már nem tudok a pályán annyit segíteni az együttesnek, mint korábban. A szerződésemből még másfél év volt hátra, Sziky Gyula tulajdonos és Révész Attila klubmenedzser viszont azt kérte: maradjak edzésben, hogy ha a szükség úgy hozza, lehessen számolni velem, de elsősorban összekötő kapocs legyek a játékosok és az elöljárók között. Azzal érveltek, hogy a múltam miatt tekintélyem van az öltözőben,

ezért a labdarúgók könnyebben megosztják a problémáikat velem, mint egy kívülről jött emberrel. Amolyan második technikai vezető lettem, noha legszívesebben folytattam volna a játékot…”

Aki azt gondolja, hogy Bagoly Gábor ezek után sértett emberként tette a dolgát, az téved.

Egy ideig edzett, azonban amikor látta, hogy esélye sincs pályára lépni, már csak a vezetői feladatára koncentrált.

Ha a helyzet úgy hozta, a futballisták ebédjét intézte, ha arra volt szükség, Révész Attilát kísérte el egy-egy kiszemelt játékossal folytatott tárgyalásra.

Az ő közbenjárására is szükség volt például ahhoz, hogy Bárányos Zsolt Nyíregyházára igazoljon, arról pedig aligha ő tehet, hogy ma már a szervező középpályásra sincs szükség az élvonal ötödik helyezettjénél…

Tizenkét év vel ezelőtt önként távozott Debrecenbe, és bár a mostani búcsút nem tervezte, ismét elköszön Nyíregyházától.

A klubtól és a várostól egyaránt – a futballtól azonban még nem.

„Az elmúlt fél évben sok ismerőssel, szakemberrel beszéltem, és rendre azt hallottam tőlük, korán hagytam abba a futballt – mondta Bagoly Gábor. – Nem érzem magam öregnek, fizikailag rendben vagyok, ezért úgy döntöttem, visszatérek. A korábbi soproni kapus, Horváth Tamás segítségével az osztrák harmadik ligába igazoltam, január tizedikén kell jelentkeznem az első tréningre. Heti négy edzésen veszek részt, ezért hamarosan Sopronba köl tözöm, és onnan ingázok majd. A kinti vezetők úgy gondolják, három-négy évig még a segítségükre lehetek, és nem akarok nekik csalódást okozni. A Spartacusra mindig jó érzésekkel gondolok vissza, szurkolok a csapatnak, most azonban az az elsődleges számomra, hogy bizonyítsam: harmincöt esztendősen tudok segíteni egy fiatalokból álló osztrák együttesnek.”