Ne lepődjön meg senki, ha a vasárnap délutáni Arsenal– Liverpool rangadónak otthont adó Emirates Stadionban a hazai szurkolók jelentős része sárga trikóban biztatja csapatát: nem került szóba a klubszínek megváltoztatása, az „ágyúsok” hívei csupán a húsz szezonnal ezelőtti dicsőségre emlékeznek ilyen módon. Az 1988–89-es idényben – az angol élvonal történetében példátlan módon – a bajnokság legutolsó találkozóján dőlt el a bajnoki cím sorsa, az Anfield Roadon rendezett Liverpool– Arsenal meccs a bajnoki aranyéremért zajló ki-ki mérkőzés volt. A sárga mezben pályára lépő londoniaknak legalább kettővel kellett nyerniük – s Michael Thomas hajrában szerzett góljával végül 2–0-ra győztek.
Ami azt illeti, a múltidézés a Liverpoolnál is egyre nagyobb divat, tekintve, hogy az együttes legutóbb 1990-ben lett bajnok. A szerencse, a vetélytársak ingadozó formája és persze a csapat kiváló játékereje révén azonban most jó esély mutatkozik a 18 évvel ezelőtti siker megismétlésére. Fontos lépés lenne ehhez a helytállás a vasárnapi ütközetben, amely előtt ezúttal nem lehet azt mondani, hogy a „vörösök” számítanak esélytelenebbnek, hiszen a dobogótól kissé leszakadó Arsenal nem látszik verhetetlennek. Hogy mást ne mondjunk, az aktuális évadban már a Fulham, a Hull City, a Stoke City, az Aston Villa és a Manchester City is legyőzte a londoni együttest, ettől azonban – legalábbis a statisztikák szerint – még nyugodtan lehetnek bajnokok az „ágyúsok”: a Blackburn Rovers 1994–95-ben hét kudarccal ülhetett végül a trónra (igaz, akkor még 38 helyett 42 fordulót rendeztek).
Egy különös körülmény azonban az Arsenal malmára hajthatja a vizet. A Liverpool egész héten „vezér” nélkül készült a rangadóra, Rafa Benítez menedzsert ugyanis vesekőműtétje után kórházban ápolták, a spanyol szakvezetőt helyettesítő Sammy Lee szerint még sincs ok aggodalomra.
„Mindennap beszéltem vele telefonon, és beszámoltam arról, mi történt az edzésen, milyen fejlemények vannak a csapatnál – mondta a másodedző. – A munkatervet azonban már hetekre, sőt hónapokra tudjuk előre, így rendkívüli helyzetről túlzás lenne beszélni. S biztosíthatok mindenkit arról, hogy bár Rafának a hét elején még nagy fájdalmai voltak, vasárnap már ott ül a kispadon.”