Lőw Zsolttal ellentétben To bias Weis szinte biztos lehet a Schalke elleni kerettagságában, a német válogatott keretébe is meghívott középpályás az egyik alapembere Ralf Rangnick együttesének.
Ha a bajnokság elején azt hallja, őszi első lehet a Hoffenheim…
…akkorát nevetek, hogy elszégyellem magam. Ha pedig egy-két évvel ezelőtt hallom ezt, akkor megkérdezem az illetőt, hogy minden rendben van-e nála, aztán ajánlok egy elmeorvost neki.
Ehhez képest elsők lehetnek.
Nagyot kellene hibáznunk, hogy ne legyünk azok.
És akkor folytatódhat a hoffenheimi mese.
Mindennap azért dolgozunk, hogy újra átélhessük a csodát. Eddig nagyon szép, ami velünk történik, és a meséknek nem szabad csúnya véget érniük.
Mi a titkuk?
Nem árulom el!
Na, de komolyan!
Hókuszpókuszt ne várjon tőlem. Az edzői stáb és a futballisták is végzik a dolgukat, annál nem többet, azt viszont a maximumon pörögve. A fiatalok látják, hogy itt szükség van rájuk, nem csukják be előttük a kaput, hanem ha úgy teljesítenek, az öregek elé kerülnek.
Szimpatikus a koncepció?
Nekem? Egy huszonnégy éves futballistának? Persze. Sokan vagyunk úgy, fiatalok, hogy másik csapatból jöttünk. Andy Buck és én például Stuttgartból.
Ott nem feleltek meg?
Csak részben volt szó erről. Folyamatosan a profikkal edzettem, bajnok lettem a VfBvel, csak nem játszhattam, mert fiatalnak tartottak. Pedig szerintem a tudás számít, nem a kor. Az utóbbi csak állapot.
Milyen eredménnyel lett volna elégedett a Hoffenheim első élvonalbeli szezonja előtt?
A bentmaradással.
Most is beérné vele?
Á, dehogy!
És az Európai Liga-indulással elégedett lenne?
Ha megszűnne a Bajnokok Ligája, akkor biztosan. Még nem gondolkoztam el rajta. Majd meglepjük magunkat valamelyikkel.
