A románok előtt most fejet hajtottak

a magyarokat. S nem csu pán az évezredes magyar–román „jószomszédi” viszony miatt, hanem mert köztudottan fáj nekik, hogy megvertük őket a pekingi olimpia negyeddöntőjében.

„Respektáljuk a magyar csapatot, de minden erőnkkel azon voltunk, nehogy még egyszer át kelljen élnünk azt az érzést, amit Pekingben” – mondta a meccs után Luminita Dinu az öltözőfolyosón a sajtótájékoztatóra igyekezvén.

„Sajnos ahogy ma támadtunk, ráadásul a világ egyik legrutinosabb kapusa ellen, azzal nem lehet meccset nyerni” – ezt sem akárki, a világ egyik legjobb kapuvédője, Pálinger Katalin állította. Ő már csak tudja – különleges poszt az övé, illetve az övék. Az sem véletlen, hogy a sajtótájékoztató után a két érintett összeölelkezett. Nem azért mert barátnők, hanem mert ők tudják csak igazán értékelni azt, amit a másik nyújtott.

A mieink persze lógó orral, hosszú idő elteltével sétáltak ki az öltözőből. Szűcs Gabriella azt mondta: „Éppen azért szerettem volna megmutatni, hogy jó játékos vagyok, mert Romániában kézilabdázom.”

A Debrecenből ősszel Valceába költöző átlövő egyszer irtózatosan kipókhálózta Dinu kapujának felső sarkát, ám ezen kívül az egész csapat csupán egyszer talált be klasszikus átlövésből. Arra a felvetésre, hogy amikor az első félidő végén többször is felzárkóztak a mieink, miért nem tudtunk egyenlíteni, majd átvenni a vezetést, a 24 éves játékos így felelt: „Talán elrohantuk a lehetőségeinket”.

Ugyanerre a kérdésre a Szűcsnél egy esztendővel idősebb, ám jóval tapasztaltabb Görbicz Anita így reagált: „Hiányoztak az átlövésgólok, és a védekezésünk sem volt rendben.”

Imre Vilmos hozzáfűzte: „Az a tempó is hiányzott, amit az előkészületi meccseken játszott a csapat, s amit tud is játszani. Általában egy meccsen hatvanöt-hetven támadásunk van, ma ennél kevesebbet tudtunk támadni, mert rosszul védekeztünk, és nem tudtunk élni a lerohanás fegyverével. Ráadásul mind a két csapat sokat foglalkozott azzal, hogy a másiknál ki miért hiányzik, s talán a lányok fellélegeztek egy kicsit, hogy nincs ott a románoknál Ionela Stanca, ezért nem figyeltek kellőképpen, s túl sok gólt kaptunk a beálló pozíciójából.”

A lányok megnézték a francia–dán mérkőzés első félidejét, s az öltözőből a bokasérülést szenvedő Vérten Orsolya az utolsók között távozott. Csak szökdécselve tudott társai után indulni, s szinte biztos, hogy a pénteki, dánok elleni összecsapáson nélküle játszik a magyar válogatott, s arra is kevés az esély, hogy vasárnap, a franciákkal szemben ott lehessen a pályán. Dr. Balogh Péter csapatorvos gyors diagnózisa: „Ugyanabban a bokájában, a balban, amely megsérült az olimpián, most is elszakadt részlegesen a szalag. Csúnyán bevérzett és bedagadt.”

Imre Vilmosnak nem lesz tehát könnyű dolga, hiszen egy nagy tornán sosem jó vereséggel bemutatkozni, ráadásul nyakunkon a háromszoros olimpiai bajnok dánok elleni összecsapás, amelyet egyik legjobbja nélkül lesz kénytelen megvívni az átalakulás időszakát élő nemzeti együttesünk.