Jelen idő

Miután kiásta az ember az autóját és maradék jókedvét a hóból, majd meghallgatta a grimaszszerűen mosolygó időjóstól a botswanai meteorológiai helyzetképet, végre leülhetett, és átgondolhatta az egészet. November 25-e immár ötvenöt esztendeje ünnepnap nekünk, pedig nem kötődik semmilyen forradalmi eseményhez. Mégis ott dolgozik a lelkünkben. Természetesen a londoni 6:3-ról, az angolok elleni felejthetetlen győzelemről van szó.

De mondom, érdemes mindent újból átgondolni. Például azt, hogy vajon a lengyelek ugyanígy emlékeznek-e a hetvennégyes és nyolcvankettes vb-n bronzérmet szerző, Grzegorz Lato vezette szupercsapatukra?

Vagy a cseheknél még mindig a hatvankettes ezüstérmes gárda, esetleg Antonin Panenka hetvenhatos felejthetetlen tizenegyese jelenti a témát? Vajon ugyanúgy nosztalgiáznak ők is, mint mi? Kapaszkodnak annyira a múlt sikereibe, mint mi, magyarok?

Aligha.

Mind a lengyel, mind a cseh futball tevékeny részese a világelitnek, előttünk jár mindkettő, a sportág gazdagabb, mint nálunk, jóval több a pénz, korszerűbbek a pályák – s alighanem több gyerek futballozik, mint Magyarországon. Talán az is az oka, hogy ők már jóval kevésbé élnek a múltban, mint mi.

Az Aranycsapat felemlegetése mifelénk még ma is a hétköznapok része. Csoda-e, ha Tímár Péter néhány évvel ezelőtt rendezett filmet a 6:3-ról, gondolván, ma is aktuális a téma. Jó lenne azt írni most, hogy kellő tisztelettel lépjünk már túl a régmúlt idők sikerein.

Jó lenne ezt írni a plazmatévék, a rapidrandik és az űrturizmus korszakában – csakhogy nekünk, magyaroknak nem megy, még nem. Pedig a tinédzserek, a mobiltelefonnal szerelmes SMS-eket írogató tizenévesek már nem foglalkoznak ezzel, már nem érdekli őket az Aranycsapat.

Azt sem tudják, mi az a táncdalfesztivál, fogalmuk sincs, mit jelentett a két-három évnyi, idiotizmust súroló katonaság (a magyar katona olyan volt, ahogy Woody Allen megfogalmazta egyszer: háború esetén túsz...), és nem érdekli már a múlt felemlegetése.

A mi gyerekeink már nem fújják kívülről, hogy Grosicsbuzánszkylórántlantos....

De ez még rendben is lenne. Csak az a nagy kérdés: mi van helyette? Hogy miről is szól a XXI. század a hétköznapokon – és a magyar futballpályákon? Félő, hogy az izgalmakat sokaknak most a botswanai hőség jelenti.