„Gyakran néhány másodperc te lik el csupán a labdaszerzés és a támadásbefejezés között, ez az egyik legveszélyesebb fegyverük. Vagyis ha nem vigyázunk – elsősorban hátul –, akkor szombat késő estére a pokolra jutunk.”
Minthogy ezek a szavak egy olyan futballnemzet szövetségi kapitányától származnak, amely mindig is épített az egészséges önbizalomra, és amely sohasem tartott egyetlen riválisától sem, érdekes megvilágításba kerül az egyébként is rangadóként kezelt Németország–Oroszország vb-selejtező. Európa-bajnoki ezüstérem ide, a rivális elleni nagyszerű mérleg oda (a Szovjetunió felbomlása óta két győzelem, egy döntetlen, 6–2-es gólkülönbség), Joachim Löw kimondva-kimondatlanul félti csapatát.
Amint pénteki számunkban is olvashatták, elsősorban a német védelem került iszonyatosan mélynek tetsző válságba, de akkor tegyük fel ezt a kérdést is: Oliver Kahnt leszámítva egyáltalán volt-, illetve van-e korszakos egyénisége a német labdarúgásnak a Jürgen Klinsmann-féle garnitúra „kivonulása” óta?
„A németek teljesítménye nagyban Michael Ballack játékától függ, egyébként semmi extra – véli a Löw-félelmek egyik megalapozója, Andrej Arsavin. – Az Európa-bajnokságon számomra úgy tűnt, könnyűszerrel le lehet futballozni őket a pályáról, bár azt nem merem kijelenteni, hogy győzünk. Én a döntetlennel is elégedett lennék, elvégre nem szombaton dől el a világbajnoki kvalifikáció, lesznek még fontosabb meccseink. Bizonyára nekik is.”
Ami azt illeti, a legutóbb Finnországban Miroslav Klosénak köszönhetően háromszor egyenlítő (3–3) Löw-legénység számára a szombati is az lesz, bár az igazán nagy problémát nem feltétlenül a dortmundi fiaskó jelentené, hanem az, ha továbbra is az egy helyben toporgás jellemezné a válogatottat.
Bezzeg a túloldalon! A nyári Európa-bajnokságon talán a legőszintébb támadófutballt játszó oroszok erényeit már sokan sok helyütt méltatták, arról azonban kevesebb szó esik, hogy náluk a jelek szerint nem csupán a jelen, hanem – a németekkel ellentétben – a jövő is fényesnek tetszik. Arsaviné mellett Pavel Pogrebnjak, Jurij Zsirkov, Alekszandr Anjukov, Konsztantyin Zirjanov vagy éppen a 22 éves kapus, Igor Akinfejev ragyogó képességeire is érdemes felhívni a figyelmet, sőt Guus Hiddink most két újabb arcot fedezett fel magának, és hívott be először a válogatottba. Egyikük Alekszandr Prudnyikov, a Szpartak Moszkva 19 éves csatára, a másik pedig az Oroszország-szerte óriási tehetségnek tartott Alan Dzagojev, a CSZKA 18 esztendős középpályása, aki a hírek szerint lehetőséget is kap majd a holland szakembertől.
Igaz, miért ne kapná meg az a futballista, aki hét találatával hatodik a bajnokság góllövőlistáján, akit szeptemberben Oroszország és az egész Baltikum legjobb labdarúgójának választottak meg, és aki három hete két góljával tulajdonképpen egymaga verte meg az UEFAkupa-győztes Zenitet Szentpéterváron?
