Fél óráig ültünk, és hallgattuk a lelátóról a pályára küldött kósza „Csaló!” bekiabálásokat, s nehezen értettük, mire fel a különös ellenszenv Németh Ádám játékvezetővel szemben, a fekete ruhás tudniillik egészen addig a mezőny legjobbja volt.
Miért?
Azért, mert két, a tribünön némi hőzöngést kiváltó, lesgyanús szituációban hozott ítélete egyaránt helytálló volt, másrészt azért, mert a mezőnyben legalább annyit futott, mint az MTK és a Nyíregyháza futballistái. Szomorú, de ennyi tényleg elégnek bizonyult a „kitüntető” címhez, a két csapat tudniillik a magyar minőséghez képest is pocsék első fél órát produkált. Sabin Cosmin Goia és Rodenbücher István kísérlete egyaránt célt tévesztett – nem többet jó négy méternél… A múlt héten a Honvéd ellen második magyar bajnoki gólját szerző Luis Ramos mutatványa környékén kezdtünk ébredezni (a labda fél méterrel zúgott el a léc fölött), hogy aztán a háromszáz tagú, maszszívnak éppen nem mondható, de a korábbi kórusnál lényegesen zajosabb „Csalók!” végérvényesen visszarántson minket a Hidegkuti Nándor Stadion valóságába.
A Mladen Lambulics kezezését büntetővel megtorló játékvezetői ítélet, pontosabban Bogdan Apostu sikeres tizenegyese nyomán olyasmit láthatott a Hungária körúti publikum korosabb része, amire az utóbbi öt, fővárosi rendezésű MTK– Nyíregyháza párbajban nem volt példa: gólt szerzett a Spartacus. A góllal a vendégek bizonyos szempontból a még szomorúbb sorozat megszakítása felé is tettek egy – az addig látottakat alapul véve minimum hétmérföldes – lépést: 28 éves nyeretlenségi széria végére tettek volna pontot (a Spartacus egyetlen MTK elleni bajnoki sikere a két csapat első élvonalbeli találkozóján, 1980-ban született a Hungária körúton, a piros-kékek 2–1-re győztek.)
A múlt héten Fehérváron Lakat Károly edzői élvonalbeli rekordját a 626. meccsel megdöntő hazai szakvezető, Garami József némi módosítást hajtott végre az MTK-ban, s ha nem is kizárólag a Hrepka Ádám, Nagy Gábor helycserének köszönhetően, de kisvártatva mezőnyfölényt harcoltak ki a kék-fehérek, Urbán Gábor pedig összebirkózott egy gólt.
Kezdődhet minden elölről – sóhajtottak megkönnyebbülten az MTK drukkerei.
Csak nehogy megismétlődjön az első félidei előadás – fohászkodtunk mi…
Óhajunk annyiban teljesülni látszott, hogy három perccel az újrakezdést követően már gólt láttunk, ám a találati koreográfia mit sem változott: ismét a Spartacus szerzett vezetést. A DVSC-től kölcsönvett Aco Sztojkovnak harmadik nyíregyházi mérkőzésén összejött, ami a cserepadon ülő csatártársnak, Sindou Dossónak 18 találkozón át nem – a macedón látványos „csavarja” mindamellett nem srófolta nagyobb teljesítményre az MTK-t, amely képtelen volt a sebességváltásra, s habár Garami József együttese az utolsó percekben kapuja elé szorította a vendéggárdát, a piros-kékek infarktusgyanús esemény nélkül bekkelték ki a második félidőt. Leginkább mégis azért nyerhettek, mert az MTK önmagát múlta alul – minden téren.
